Pete László Miklós versei

Májusi éjszaka, Csillagos vigasság, A kerek égbolton Mélység és magasság.   Jövő még nincs, de már Elült a Múlt szele; A Jelen mindig a Boldogság ideje.   Boldognak lenni az Élet akarata; Csók, szerelem, mámor, Májusi éjszaka.   Tiszta gondolatok Mellé tiszta lélek; Boldog maradhatok, Ameddig csak élek.   Ráborul, mint bajtárs Sírjára a baka,… Tovább »

Szürkén fájnak az egek, A levegő reszketeg.   A Nap fénye bágyatag, A horizont hallgatag.   Lomha sötét tónusok Basszus árnyéka susog.   Az öreg Föld élveteg, Figyeli az éveket.   Rossz vehemens tegnapok Halvány árnyéka nyafog.   A szél vad imát rebeg, Dúdolják a fellegek.   Ég a Földdel szembesül, Egész világ megfeszül.  … Tovább »

A karácsonyt nem hozza el a hó, Bennünk születik Az isteni Jó.   A karácsonyt nem fuvarozza szél, Magában nincs, Csupán lelkünkben Él.   Fenyőillat Járja át a szobát, És Szeretet; Ezt adjuk tovább.   Élet-csoda Tél kezdetébe bújva; Isten alkotta, De mi teremtjük Évről évre újra.  ... Tovább »

Nő az Idő, S a szakáll; Siker jöhet, vagy Halál.   A Kezdethez Vég dukál, S a Lét újra sorba áll.   Ötvenegyedik nyaram Tükrében látom magam.   Nem vagyok semmi fokon Hatalmasokkal rokon.   Nő az Idő, S a szakáll; A Jelen glédában áll.   Van Szerelmem, Van Családom, Van két csodálatos Lányom.  … Tovább »

A méltóságos Végtelen Egy pillanatba bújt, S a zsémbes öreg végzet fala Újra porba hullt.   Füst és korom Lett a korom; Éveim eladom; Itt állok újra – fiatalon – A boldogságnál nincs Nagyobb hatalom.   Amíg testemben a világ Végleg meg nem roppan, Szeretlek, Kedves! Évről évre Mindig Egyre Jobban!... Tovább »

Emmauszban, Holdvilágnál; Veled lennék – hogyha látnál.   A csend az igazak szava; Emmausz – Mindig a Haza.   Emmauszban Isten figyel; Az Igazság Mindig közel.   Emmauszi kunyhó-falak… El se férnek a nagy szavak.   Emmausz itt van, Hallgatag… Másutt? Csak anyagi javak.   Míg a világ címkét ragaszt; Itt bent az Úr Vizet… Tovább »

Téli húsvét – hóban-sárban Didereg a Lélek; Ölelkeznek régen látott Hitek és remények.   Akad a megváltottaknak Mindig mitől félni; De ettől még kötelesség A testünkben élni.   Téli húsvét – hó szakad a Megváltás honára; Elmosódik élet-halál, Tél meg nyár határa.   Végre együtt van a család, Duruzsol a kályha, Szép és kegyes most… Tovább »

Téli eső szemereg, Anyagias pesszimizmus Halál-hangon nyekereg.   Az Elit? Sűrű kanális; A tiszta víz: populáris.   Minden kanyar egyenes; Művészeti világvége Hirdetője díjra les.   Fent: hazug pátosz-tömkeleg; Lent: Élet, Feleség, Gyerek.   Nem nyílnak a pipacsok; Émelyítően szenvednek Jól szituált ripacsok.   Fent: a nyelv lyukasra fakul; Lent: tiszta szóval, magyarul.   Fent:… Tovább »

Szép Tavasz ünnepe! Jöjj a mi kétség verte hazánkba! Rád vár mind, aki él, jöjj el, szent Kikelet!   Téli eső és meghasonult fagy verte a földet; Rágalmak fala még most is a pitvarig ér.   Fényes, szép és szent Kikelet kell végre a népnek; Éledjen a világ, újuljon a remény!   Tűnjön a fagy… Tovább »

Hétköznapi vágyak Tornyos palotája, Már negyven éve sem Öltözött cifrába.   Az Idő gyalulta, Koptatták az évek, Régen semmivé lett Rajta minden kéreg.   Nem kerül rá többé Semmi drága festék, Nem szépíti más, csak A hazai esték.   Hétköznapi vágyak Tornyos palotája Ifjúság rózsaszín Útjait nem járja.   Erős alapja van: Család és Szerelem;… Tovább »