Pete László Miklós versei

Ripacsvilágvége

Téli eső szemereg,

Anyagias pesszimizmus

Halál-hangon nyekereg.

 

Az Elit? Sűrű kanális;

A tiszta víz: populáris.

 

Minden kanyar egyenes;

Művészeti világvége

Hirdetője díjra les.

 

Fent: hazug pátosz-tömkeleg;

Lent: Élet, Feleség, Gyerek.

 

Nem nyílnak a pipacsok;

Émelyítően szenvednek

Jól szituált ripacsok.

 

Fent: a nyelv lyukasra fakul;

Lent: tiszta szóval, magyarul.

 

Fent: rossz külföld-hisztéria;

Lent van Élet, Család, Haza.

 

A rossz művészet: izgága,

Mélynek nem mély, csupán drága.

 

Rossz, divatos világvége

A ripacsok betegsége.

 

Téli eső szemereg,

Túlfizetett ártatlanság

Rágalmazva pityereg.

 

Hideg eső hull a sárba,

Ami fontos, nem vész kárba.

 

Aki fél, külföldre szalad,

Aki helytáll – úgyis marad.

 

Kint kuporog sok baj-leső,

Mint rágalom -hull az eső.

 

Röhögjenek a kibicek,

A Remény még velünk biceg.

 

Megtaposott teste sajog;

Vegyük magunkhoz –

Magyarok.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!