Pete László Miklós versei

Szférák Zenéje – csillagszerenád; Betölt minden szerelmes éjszakát.   A vénülő Föld hallgatag egén Valahol mindig éled a Remény.   Amíg a Hold álom-ködöt kavar, Valahol mindig felcsendül a dal.   Szférák zenéje – csillagszerenád; Csendes, akár egy meghitt, jóbarát.   Dal-mágia; a Múlt fennen ragyog – És hallgatják a néma csillagok.   Dallam-varázsba rejtve… Tovább »

Március mezejét Zimankó szállta meg, Reszketett a fagyban Ember, állat, gyerek.   Jeges vízzel telt meg Minden gödör, árok, Mégis kinyíltak a Bátor hóvirágok.   Hó jöhet, jég jöhet, Mégis nyílni tessék; Az Élet bizalma Tavasz-kötelesség.   Gazdasági telek Fájó Földre hullnak, A gyümölcsfák mégis Virágba borulnak.   Sokan nyegle divat Szőnyegére ülnek, Mégis lesznek… Tovább »

Eljött a vágyott új Tavasz, A Nap megint kisüt, Az Élet indul végre már, S az óra újra üt.   A körtefánk se vár tovább, Merészen belevág, Megrázza fáradt lomb-haját, S virágot hajt az ág.   Szemét dörzsöli a világ, Alkotni, élni fel; A régi nimfa-szerető: Tavasz jön újra el.... Tovább »

Est-takaró alá bújik A fáradt tavasz; A rossz szó, s a kerge jóslat Sohasem igaz.   Esőverte égen a Hold Dühösen kocog; Nostradamus maszkjából a Butaság vihog.   Az életunt pesszimizmus Göcsörtös fatál; Éjszakánként csemegézik Onnan a halál.   Fáradt tavasz hajléktalan Szélnek udvarol; Nem lévő háttérhatalom Vihog valahol.   Rózsaszín egeket fest Reklám-grácia; Csócsálja… Tovább »

Túl köznapi gyötrő gondon, Karácsony a horizonton.   Ádvent vége – bársony ernyő… Díszre vágyik a kis fenyő.   Korán fekvő, lusta napok; Isten közöttünk andalog.   Túl kócos idő-bozonton; Karácsony a horizonton.  ... Tovább »

(Elhangzott a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján rendezett ünnepségen 2013. február 25-én, Békésen, Pocsai Ildikó előadásában.) Ledönt az Idő minden kőfalat, A gonosz múlandó, a Hit szabad; Torz múmia a régi hatalom, A Múlt romjait benövi a gyom, És medret vájhat Magának Egy hűvös, tiszta kis patak: A Bánat – A bűnös lelki békére találhat, A… Tovább »

Márciusi este van; Nézd, az Idő hogy’ rohan.   Sötéten hallgat az ég; Komor bakacsin-vidék.   Didereg a láthatár, Fényesebb tavaszra vár.   Ma született Kikelet Szunnyad a dombok felett.   Ágak között szél suhan; Márciusi este van.... Tovább »

A festett színfalon színes világ, Sok metropolis, Bankok, Gazdaság, S a csiricsáré színfalak Mögött Valami sokkal fontosabb.   Luxusbéke vagy kvázi-háború, Szappanvigyorú öltönykoszorú, Rengeteg anyag, Minimális lélek, S a mélyben: A Lényeg.   Piac-elvakult hitetlen hitek Nem hoznak üdvöt soha senkinek; Üdvösségért nem jár kamat, Adó; A Lét Nem eladó.   A színfalak Vonaglanak; S… Tovább »

Kopog már az ajtónkon A Kikelet; A hétvégén kisöpörjük A telet.   Szent Tavasznak itt toporog Követe; Édes Párom, engedjük be Ízibe.   Hogyha jönnek a Gyerekek, Örülünk, Hogyha meg nem Édes kettesben leszünk.... Tovább »

A Lét célt értelmet ad Földnek, Égnek; S az Otthon méltóságot ad A Létnek.   A pénzes a világot körbeéri; A Szabadnak van hová Hazatérni.   Vár az öröm kiéhezve Kapun, Rózsabokron; Méltóságos otthon.   A kapu nyílik, Bűvös, szent határ; Belül a Lélek fényes csendje vár.   Vár belül ezer lélek-rezdülés, Belépni rajta: Újjászületés…. Tovább »