Pete László Miklós versei

Anyag szárnyán, Idők árnyán Elfáradt a Hold; Mert egyre tétovább a van, S mind fényesebb A volt.   Kvázi-örök Csillagködök, Közt a lét rideg; Az anyag szellős takaró, S a végzet Jéghideg.   Mint vén kobold, Fáradt a Hold, Az üstöke deres; Ütött-kopott Idő-buszon Ülőhelyet keres.   A Nyár Silány, S alváshiány Borzolja üstökét; Kelletlenül Enged utat… Tovább »

Sírva árad a Duna, Otthonok veszélyben; Évtizedes rosszakarat Kavarog a mélyben.   Hömpölyög a vén Duna Nekikeseredve, Égi-földi bűntudatot Cipel öreg medre.   Újra árvíz fenyeget, Tudja már a város, Gyürkőzik-e, itt terem-e Mesebeli János?   Fel a gátra, magyarok! Most elébe állni, Évtizedek spórolását Egyszerre kiállni.   Sírva árad a Duna, Tornyosul a gátra,… Tovább »

Teliholdas éjjelen Megújul a vén Jelen.   A Hold, a derék rokon Beragyog az ablakon.   Fent a csillag-miriád Mond csöndes litániát.   Távol csillag-ormokon Árad a szent nyugalom.   Az Idő: mély hasadék; Betölti Kezdet és Vég.   Teliholdas éjszakán Elcsitul a rossz profán.   Új hit, új dallam terem Teliholdas éjjelen.... Tovább »

Nem lehet szemébe nézni, Nem lehet harcra idézni…   A megnyergelt idő hátán, Caplat a hivatal-sátán.   Arctalan, megfoghatatlan, Rejtőzködik szakadatlan.   Halál-pacás, hepehupás, Lomha, tohonya, köd-csuhás.   Kicsinyesség bűzét szítja, A tornyot is kifordítja.   Célpontja halálba riad, Az igazság? Sírfelirat.   Bár tudnék szemébe nézni, Bár tudnám harcba idézni…... Tovább »

Kinn: a vén December-medve, Köd mélázik pityeregve, De ma mégis Minden szépen, fényesen ragyog; Boldog vagyok.   Mosolygó karácsony hozott Ünnepi fenyőillatot, Hétköznapi áhítatot Gyertya meghitt fénye lobog, Itthon vagyok, Boldog vagyok.   Itthon vagyok, Boldog vagyok, Élek, És élni akarok.... Tovább »

Emelt fővel – talpig dalban, Nem harsányan, Nem is halkan; – Csendes, szerény út az emberé; Csak ezen juthatunk tiszta Igaz cél felé.   Élni minden pillanatban, Emelt fővel, Talpig dalban.   Az Élet mindig szerelmet remél, S a szerelem Örök tavaszban él.   Nem harsányan, Nem is halkan; Ember lenni – holtomiglan.   Nem… Tovább »

A Szabadság bennünk lakik; Kívül? Pénz vicsorít. A zsarnokság ellenfele A Képzelet, S a Hit.   A pénzért árult végtelen Csak vásári kacat; Semmivé illan hirtelen, Ha Isten rákacag.   Arctalan háttérhatalom Gubbaszt a pénzeken; S mert csak profit az istene – Rettegni kénytelen.   A Szabadság kívül nem él, Csak bennünk ver tanyát; Mi… Tovább »

Május első napja Nyár képét mutatja, Félrecsúszott a melegtől Az égbolt kalapja.   Kicsi tavaszunkba, Fáradt otthonunkba Szellő hátán megérkezett A májusi pompa.   Friss színeket látok, Újra élni vágyok, Mindenütt harsány pompában Nyílnak a virágok.   Amikor a világ Lelki szeme tompa, Illat-árral életet ment A májusi pompa.   Május első napja Bizonyságát adja;… Tovább »

Vénül az Idő, Gyorsabban rohan; Ezerféle apró fájdalma van, S benne az életünk Lágyan suhan.   Forog a vénülő Időkerék, És velem él Az Örök Nőiség.   Házas létünk kicsi ládikó, Mosolygó éke Te vagy, Anikó.   Sok esztendeje fogom a Kezed; Élek, amíg Veled élni lehet.   A múltunk meghitt, A jövőnk ködös; Nem… Tovább »

Kora nyári friss derű Száll a levegőben, Remény-Csipkerózsika Most van ébredőben.   Eljövendő szép napok Ígérete zendül, Az összes gond sápadt arca Mosolygósra pendül.   Tombol a déli meleg, Zsongnak a friss lombok; Jövő-kékben virítanak A távoli dombok.   Kora nyári friss derű Ragyog Lét szemében, Talán csak bizalomból és Hitből áll az Éden…... Tovább »