Téli húsvét – hóban-sárban
Didereg a Lélek;
Ölelkeznek régen látott
Hitek és remények.
Akad a megváltottaknak
Mindig mitől félni;
De ettől még kötelesség
A testünkben élni.
Téli húsvét – hó szakad a
Megváltás honára;
Elmosódik élet-halál,
Tél meg nyár határa.
Végre együtt van a család,
Duruzsol a kályha,
Szép és kegyes most az Élet,
Mintha nem is fájna.
Kint fantazmagóriát mond
Fogyatékos nagyság;
És cenzúráz kirekesztve
A zsarnok szabadság.
Meleg kályha duruzsol,
Húsvét a tél hátán,
Megvásárolta márciust
Odakint a sátán.
Tél hátán jött a Húsvét,
Gólyák nyöszörögnek,
Megváltatlan politikák
Fennen hőbörögnek.
Barátságok kiszáradnak,
Törlődik az irka;
Mérges izmus-mételyt béget
A média-birka.
Félrelibben a Patrona
Hungariae kontya;
Kettészakadt Magyarország,
Mint a kutya rongya.
Hamis, gonosz kottája van
A rágalom-karnak;
Sértegetik, akiket tán
Meggyőzni akarnak.
Áldozatot követel a
Történelem-bendő;
Jobbra is, meg balra is csak
Abszurd, torz jövendő.
Pedig jó lenne az Istent
Munkálkodni hagyni;
Békében és szeretetben
Magyarnak maradni.
Téli Húsvét – ünnepünket
Viharos szél fújja;
Hogyha fázunk, öltözzünk fel
Megváltásba – újra.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: