Pete László Miklós versei

Augusztustól Most temérdek Verőfényt kapunk, Tán többet is, mint amennyit Fogadni tudunk.   Perzsel a Nap, ömlik ránk a Nyári szent meleg, Befőznénk, elraktároznánk, De azt nem lehet   A lelki Nyár is beszökik Nyitott ablakon, S lelki gyümölcs is terem a Fényes Nyarakon.   A lelki verőfényt Isten Juttatja nekünk, Annál inkább, minél többet… Tovább »

Kár azt lesni, Hogy a végzet Mit végzett; Tétlenségre vadászik Az enyészet.   Mindig akad aktuális Túlerő, Mégis mindig lesz Valamilyen Jövő.   A cechet az ördög Sose fizeti, Úgyis meghalunk Hát: Oda se neki!   Lehet végzet, Zsarnokság, Meg félelem; Örök függetlenségünk: A Szerelem.   Lélekig Semmilyen végzet Sem takar; Senki sem “szem a… Tovább »

Anyag szárnyán, Idők árnyán Elfáradt a Hold; Mert egyre tétovább a van, S mind fényesebb A volt.   Kvázi-örök Csillagködök, Közt a lét rideg; Az anyag szellős takaró, S a végzet Jéghideg.   Mint vén kobold, Fáradt a Hold, Az üstöke deres; Ütött-kopott Idő-buszon Ülőhelyet keres.   A Nyár Silány, S alváshiány Borzolja üstökét; Kelletlenül Enged utat… Tovább »

Emelt fővel – talpig dalban, Nem harsányan, Nem is halkan; – Csendes, szerény út az emberé; Csak ezen juthatunk tiszta Igaz cél felé.   Élni minden pillanatban, Emelt fővel, Talpig dalban.   Az Élet mindig szerelmet remél, S a szerelem Örök tavaszban él.   Nem harsányan, Nem is halkan; Ember lenni – holtomiglan.   Nem… Tovább »

Emmauszban, Holdvilágnál; Veled lennék – hogyha látnál.   A csend az igazak szava; Emmausz – Mindig a Haza.   Emmauszban Isten figyel; Az Igazság Mindig közel.   Emmauszi kunyhó-falak… El se férnek a nagy szavak.   Emmausz itt van, Hallgatag… Másutt? Csak anyagi javak.   Míg a világ címkét ragaszt; Itt bent az Úr Vizet… Tovább »

(Elhangzott a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján rendezett ünnepségen 2013. február 25-én, Békésen, Pocsai Ildikó előadásában.) Ledönt az Idő minden kőfalat, A gonosz múlandó, a Hit szabad; Torz múmia a régi hatalom, A Múlt romjait benövi a gyom, És medret vájhat Magának Egy hűvös, tiszta kis patak: A Bánat – A bűnös lelki békére találhat, A… Tovább »

Atyánk, A Nap Az ég ormára hágott; A Pangaión hegyéről Nézem A világot.   Amint fent, Úgy odalent; Földi lárma visszhangja Égi csend; S a Lelkekben alakul A Rend.   Az égen bolyhos felhő tekereg; Az ember ég és föld között Lebeg.   A sírba kerül mind, ami halandó, S a költészetbe, ami Maradandó.  … Tovább »

Tán kevesen vagyunk, S a Feladat – temérdek; Szemben velünk kappanságos ál-líra, Meg lomha érdek.   Tán nagy a Feladat, S a túlerő goromba; De senki sem visz jó búzát helyettünk Líra-malomba.   Kezdetben mindig Kevesek; Utóbb a világ, Később – virágba borulnak a fák.   Ellenünk Isten nem fogad; Mert mindig kevesek tehetnek Sokat…. Tovább »

Barátaim! Most újra köszönöm, Hogy Veletek Találkozni: Öröm.   Lehet siker, míg él a szorgalom; Boldog kevesek Szent Crispin napon.   Önként, Ingyen – Mint minden, ami szép; Fogjuk a jövő remegő kezét.   Ügyünk szép, Mint levélen erezet; A szent célhoz csak Tiszta út  vezet.   Szétfoszlik a pokol bakacsin éje; Ha megszólal a… Tovább »

Nem őrzi kripta, temető, Elrejti mélyen az Idő, És halkul a szava; Emléke áll még dacosan, Miközben hull rá fagyosan A Történet hava.   Akkor volt kard, akadt kereszt, Isten kezét el ne ereszd, A templomot becsüld; És sok-sok tegnapi pogány Fejét meghajtva tétován Országgá lelkesült.   Köd gomolyog, és iszapos a part; Múzeumban pihen… Tovább »