Pete László Miklós versei

A Lét maga a végtelen, A törvény és a rend; Benne az Isten lakozik, Idelent S odafent.   (Magánügyünk halni, félni; Súlyos felelősség: élni.)   A Lét az Idő tengerén Sodródó vén hajó, Az Élet benne az utas, S az Örökkévaló.   (Hiszünk vagy nem – ahogy tetszik; Ő helyettünk nem cselekszik.)   Hogy véletlen… Tovább »

    Hiszek – mert hinnem kell, Magyar jövendőben, Hogy népünkre és hazánkra Isten kegye, Szorgalom és jó szerencse Békét, nyugalmat, jólétet Áraszt egyszer bőven. Hiszek, mert hinnem kell Magyar jövendőben.   Ha nem hinnék, Cinkos lennék Remény-öldöklésben, Pesszimizmus-sárkányoknak Dédelgetésében.   Nem hiszek azonban Ideológiában, Politikusok szavában, Alku-igazságban; Globál üzlet-hazugságban, Felszín-kultúrában.   Hiszek – mert… Tovább »

Magunkban hordozzuk mindannyian A Kárpátok alatt. Mióta itt az első tűz kigyúlt, Vagyunk a téres, Messzi, Messzi Múlt.   Az Idő sötét torka nyelte el A régi népeket; Valaha rég a Kárpátok alatt, Először építettek házakat, Emlékük kútba hullt, Borítja régi Messzi, Messzi Múlt.   Génjeinkben, Vérünkben élnek Ők; Az első építők, A hídverők; Házakat… Tovább »

Még rakoncátlan, nyers A friss Erő, De néha már megáll a levegő.   Már felszikráztok, Mint a csillagok; Isten áldása Rajtatok Ragyog.   Hit, tehetség boldog jövővé válik; Vigyázzatok rá, Éljetek sokáig!   A világ jelen-múlt kínjait nyeli, Boldogságotok jobbá teheti.   A felelősség tisztességet hordoz; A bátorság a hűség önmagunkhoz.   Akármilyen nyírkos idő… Tovább »

Kert zugában Februári hóvirág; Új tavaszra készülődvén Sóhajtoznak már A fák.   Februári hóvirág, Mindig újra hajt az ág; Mindig megújul az élet Akármilyen A világ.   Februári napsütés, Lehet bármilyen kevés; Sose véletlen az Élet, Hanem inkább Küldetés.... Tovább »

Újév a régi hazában, Fogadkozások, hitek, Bátran a szemébe nézünk Előbb-utóbb, De minek?   Oly vén köddel, sejtelemmel Jön az év, Az idei; Mint ezer őskori földvár Hallgatag emlékei.   Ködbe vesző vad földeken Árnyéktömeg didereg, Ki tudja most megmondani, Milyen jövő közeleg?   A ködben káosz szendereg, Árnyékok, meg emberek; Bátran a szemébe nézünk… Tovább »

Áldó napfényt kérek Rongyos nagyvilágra, Elhanyagolt Múltra, Toprongyos Jelenre, Hátha egyszer Fényes jövő Teremhetne.   Nemzetek, országok, Kicsi és nagy népek; Jó szándékotokra Áldó napfényt kérek!   Áldó napfényt kérek Vén Európára Sok régi tornyára, Ódon városára, Európa minden Nyelvére, Honára.   Szerény kicsi népek, Áldott kisebbségek; Kitartásotokra Áldó napfényt kérek!   Áldó napfényt kérek… Tovább »

Rosszabbul is voltunk már, Leszünk jobban is, Élet-halál az idővel Kompatibilis.   Mindig lesz majd újabb Tavasz, Véget ér a Tél, Minden Élet mindig újabb Életet remél.   Fut tovább az Élet útja, Soha meg nem áll, Minden halálnál erősebb Egy kis szalmaszál.   Rosszabbul is voltunk már, Leszünk jobban is, Elcsüggedni, míg vér kering… Tovább »

Egykor idejöttünk, Kormos ég felettünk.   Tán több ezer éve… Ritka kincs a béke.   Istennek hódoltunk, Szabadok maradtunk.   Kormos ég felettünk; Itt voltunk, vagy jöttünk.   Isten élni hagyott Néhány évszázadot.   Török dobja mordult, Sorsunk rosszra fordult.   Kormos ég felettünk; Temetővé lettünk.   Sorsunk harcos céda, Lettünk másnak: példa.   Dicső… Tovább »

Karácsony, ha tova röppen, Jelen szunnyad sűrű ködben. — Az év utolsókat dadog, Jönnek a rigolyás fagyok. —- Meghitt szoba, puha párna, Duruzsol a kicsi kályha. —– Karácsony, ha tova röppen, Alszik a Jövő a ködben. —- Jövő szunnyad pilleágyon, Felelős értünk az Álom. —- Karácsonytól feltöltődve Megyünk a ködben – előre. —- Karácsony, ha… Tovább »