Fáradt Hold

Anyag szárnyán,

Idők árnyán

Elfáradt a Hold;

Mert egyre tétovább a van,

S mind fényesebb

A volt.

Kvázi-örök

Csillagködök,

Közt a lét rideg;

Az anyag szellős takaró,

S a végzet

Jéghideg.

Mint vén kobold,

Fáradt a Hold,

Az üstöke deres;

Ütött-kopott

Idő-buszon

Ülőhelyet keres.

A Nyár

Silány,

S alváshiány

Borzolja üstökét;

Kelletlenül

Enged utat

A közönyös sötét.

Rég nem dalolt

A büszke Hold,

S a bamba éjszaka

Tán azt hiszi,

Előkelőbb

Nem volt a Hold soha.

Anyag szárnyán

Idők árnyán

Azon mereng a Hold;

Hogy mindig megmarad

A van,

És elveszett

A volt.