Pete László Miklós versei

Bárányfelhő-pamacsok Fenn a nyári égen; Egy-egy nyári pillanatban Földre száll az Éden.   A múlt sose nyomorít, Jövő sose éget, Mindig csak az éppen megélt Pillanat az Élet.   Néha egyre rövidebb, Máskor egyre hosszabb, Csak a nem létező jövő Lehet egyre rosszabb.   Bárányfelhő-pamacsok, Díszei az égnek; Békességes, tiszta vágyak Szent lángjában égnek.  … Tovább »

Mindig olvasok valamilyen könyvet… Néha többet is. Van a táskámban, Van a gépem mellett, Meg egyebütt; Hiszen könyvre szükség van Mindenütt. Az unalom társas veszedelem, Nagyon sajnálom a betegeit, Egyedül nem unatkozom soha. Van munka, Van könyv Ameddig csak élek. Gyerekkoromban lett a szenvedélyem Az olvasás. Lekötött, Felemelt, Rossz végzetem örökre Elszelelt. Mindig olvasok valamilyen… Tovább »

Derűs novemberünk pihen Zörgő levélszőnyegen; Köszönöm, hogy mindig velem Vagytok: Te, s a Szerelem.   Csendes, esti világ felett Arany fényű Hold lebeg; Amíg élek, megmaradok Estéinknek és Neked.   Jönnek-mennek őszök, telek, Dörmögő novemberek; Fenn a Nyűgös vén Tejút is Panaszosan nyekereg.   Évtizedek szaladgálnak, Mint az éhes mormoták, Mi öregszünk, és a világ… Tovább »

Csillaghulló augusztusban Nyújtóznak a fák, Kihasználják, hogy még tart A nyári jó világ.   Csillaghulló augusztusban Felsóhajt a Lét; Virágokban gyönyörködik Még a tarka rét.   Csillaghulló augusztusban Élni egyszerű; Hajnal kopogtatására Éled a Derű.   Csillaghulló augusztusban Tiszta még az ég; Nyüzsög körülöttem Egy aranyos Feleség.   Csillaghulló augusztusban Szellő menetel; Fecske mama a… Tovább »

Néhány Szavatok most is itt Körülöttem remeg; Hazahoztam Tőletek A békét, Örömet, Jó volt Veletek! Kata mosolya, Szép egyszerű bája Résztvevő, Okos tekintete… Csak néhány óra volt Kitűnő ebéd, Lelkes szemek, Félig mesélt mesék, Tiszta tekintetek… Jó volt Veletek! Zsike szép hangja, Szeme villanása, Céltudatos, Fontos kérdései… Kint zápor ömlött, Meg párás meleg, S míg… Tovább »

Boldog titka a világnak Az emberi Élet, Gyógyszerként kapta valahol Fátum-irtás végett.   Hideg hörög, Fagy dübörög, Halmokban a hó; Mínusz húsz fok alatt talán Jéggé fagy a szó.   Boldog titka a világnak Lét és Szerelem; Egyik sem fogy és egyik sem Szűnik sohasem.   Cinikus szél sündörög, Dermesztő fagy hőbörög, Februárnak gyilkos fagya… Tovább »

Fenyőillat száll, vele Gyermekkorunk öröme.   Egymás lelkéhez bújunk, Mert mind gyermekek vagyunk.   Szent karácsony, szeretet, Érintsd meg a lelkemet!   A Lét sután kopogott, Vártuk nagyon e napot.   A hiánya zokogott, Lelkünk mélyén űrt hagyott.   Szent karácsony, jó barát, Adj új ünnepi hazát!   Mind csillognak a szemek, Akiket én szeretek…. Tovább »

Előttem egy még fiatal, elfogódott Tél oson; Ötvenedik esztendőmet Taposom.   Hozzám bújik sok év óta az éltető Szerelem; Ötvenedik esztendőmet Szeretem.   Ifjúkorom összes álmát véghez vinni Remélem; Ötvenedik esztendőmet Most élem.  ... Tovább »

Magyar Nyárban, Magyar Nyárban, Júliusi Élet-várban… Öntörvényű  Nyár-cimbora, Hol eső, hol kánikula. Sok csipetnyi szorongás van Kárpát-medencei Nyárban. Lesz ítéletidő bőven, A Nyár – szünet az Időben. Magyar Nyárban, Magyar Nyárban, Régi Szerelemben, Vágyban. Ötven felett is szép a Nyár, A boldog óra “csúcsra jár”. Irigy Múlt és öntelt Jele; Az Élet célja: Szerelem. Magyar… Tovább »

Mámorosan szép tavaszi alkony, Virágillat, meghittség, nyugalom, Körülvesz, éltet, mint Létet az álom: A Feleségem, S a kis Otthonom.   Megszentelték estéinket az évek, S míg zúg a Történelem moraja, Áll emlékeink áttetsző fala; Fölénk borul az ég, S a körtefa.   Nehéz nap volt: nyegleség, intrika, Bürokrácia, sok gond, száz verem; Itthon vagyok már,… Tovább »