Pete László Miklós versei

Megszentelt pillanatokban Áll a csónakunk, Magunkkal azonosulva Boldogok vagyunk. Minden boldog pillanat egy Magán végtelen, Lelkünk medrében hömpölyög Az Örök Jelen. A boldog pillanat nem Jöhet mindenkinek, Csak a Szeretet, az Öröm Szentelheti meg. Megszentelt pillanatokban Él az Életünk, Velünk van, Akit szeretünk, Csak rá figyelünk. Évről évre Kikeletkor Leveles az ág; Megszentelt pillanatoktól Lesz… Tovább »

Láthatatlan védőernyő Feszül a világ felett, Visszakerül jogaiba A hatalmas Szeretet. Szent Karácsony ünnepe, Kicsi szoba melege, Örömünkön, Ünnepünkön Őrködik Isten keze.   Fényes, tiszta fenyőillat Lengi be a kis szobát, Szeretetben gyűlik össze Alatta a kis család. Szent karácsony eljöhet, Közénk bátran leülhet, Köztünk ülnek mosolyogva Hit, Remény És Szeretet.   Hogyha egyszer jobb… Tovább »

Holnap a vekker lustálkodni fog, És Frász-Manó, a reggeli galád, Hoppon marad. Együtt a kis család.   A szombat este: áldott nyugalom, Lehelet szárnyú, meghitt tünemény, Bizonyíték, Hogy mindig van remény.... Tovább »

Amíg van Szerelem, Szent Öröm És Munka; A halál fekete napja Nem süt a hasunkra. Szerelemhez féltőn Simulnak az évek, Szeretet, tevékenység és Helytállás az Élet. Szerelem és Munka, Mint két puha kelme, S Gyermekeinkben él tovább Az Élet Értelme.... Tovább »

Régen nem láttuk már nyomát, Azt sem tudtuk, milyen, Nem időzött sok éve már Nálunk a győzelem. Most végre mi ünnepelünk, S az ellenfél dadog, Boldogan köszönjük, Fiúk! És: Hajrá Magyarok! Gólokra éhes ez a nép, Böjtölt is hosszasan, Nálunk a kudarc megszokott, Már “tekintélye” van. Azt meséli folyton nekünk, Hogy csak a pénz siker,… Tovább »

Az életnek ritka kincse,Idő kell hozzá, s szerencse. Jó fekhely, takaró, párna –Az Élet legjobb barátja. Halál-atmoszférát kerget,Élni és tenni pihentet.  Oszlik kétségbeesés-dér,Az optimizmus visszatér. Isten szava másképp jön át,A friss szem friss világot lát. Pihenés,Szabad akarat,És az ember – ember marad.... Tovább »

Tábortűznek füstje lebben, Múlt és Jövő a Jelenben Életről beszél; S a Göncölszekér Felettünk Regél. Vidám arccal ropog a tűz, Kínzó gondot semmibe űz Csillag-láthatár, Szeretettel Vesz körül A nyári illatár. Nyári este dédelgeti, Mokány, hetyke tűz eteti A kis csapatot, Amit Isten Ajándékul Jó szívvel Adott. Tamás a szót jól forgatta; Múltunkat jövőnek adta…. Tovább »

  Apró-cseprő kis fenyőfa,Tölti be a kis szobát;Azt suttogja, hogy az összesIgaz ember: jóbarát. Sötét, rövid téli naponKis szobában meghitt fény;Hirdeti, hogy a világbólSosem fogy el a remény. Ha odakint a világnakEl is borult az ege,Éltet minket egyelőreA kis gyertya melege. Kis gyertya, szerető család,Szép kellemes és nemes;Amíg egymásnak létezünk,Élni mindig érdemes.   Kis szobában… Tovább »

Templom tornyán köd mélázik, A város alkonyban ázik. Csikorog a jég, Minden otthon ősi menedék.   Árok partján fázik a hó, Jégben szomorkodik a tó, Didereg a Lét, Csillag járja az Ég tengerét.   Hideg dönget vályogfalat, Jégborda sír léptek alatt, Gomolyog a füst, Télen a boldogság: színezüst.   Csizmás Tél úr lába kopog, Vonulnak… Tovább »

Ködtakaró fedi már a szemérmes téli világot; Leltárt tart az Idő, most jön az év vége. Búsul a kurta decemberi nappal a vég közeledtén; Elmegy az esztendő sírva a többi után. Békét hoztak a földre az ünnep napjai újra; Szép és fürge az est – együtt még a család. Rosszat hozhat az új esztendő –… Tovább »