Pete László Miklós versei

Madárcsicsergő Jelen, Optimizmus őre; Árnyékában készülhetünk Sejtelmes Jövőre.   Verőfény a felszínen, A nyár orgiája, De a csicsergő Jelennek Rongyos a kabátja.   Hepehupát rejteget Fényes Jelen útja; Hogy milyen mély az a gödör, Tán Isten se tudja.   Madárcsicsergő Jelen A Múltat takarja, Egyre távolabbra ássa, Bár nem ezt akarja.   Az Ember ősrégi… Tovább »

Pünkösdi verőfény Tiszta fényű, áldott; Boldogságos tavaszfüggöny Fedi a világot.   Pünkösd áldott napja, Tombol a reménység, Borus alkonyba menekül A zsugori rémség.   Pünkösdi reménység, Pattan a Lét zárja, Szent pillanatra pihen meg Az Időnek árja.   Pünkösdi verőfény Kushad most a végzet; Isten mutatja meg, hogy még Élhető az Élet.... Tovább »

Olcsó korban, Profit-porban, Globális reklámvigyorban Egyre drágul a koporsó, Híg a szó, S az ember olcsó.   Haldoklásban, Hanyatlásban Ragacsos celeb-sodrásban Vonít dallamtalan ének; Futnak a Hallgatag évek.   Olcsó korban, Torz vigyorban Halálsereg libasorban, Csörög az elmúlás-készlet, Ifjodik A vén enyészet.   Olcsó korban, Rossz lavórban, Szétfoszló idő-szatyorban Szívélyes Lucifer-vigyor; Tele minden régi bugyor.... Tovább »

Vékonypénzű nyárelő Csendben, lopakodva, Mint tolvaj a kertek alatt Erre óvakodna.   Kevés napsütést hozott, Fél az istenadta, Szép, ünnepi verőfényét Zálogházba adta.   Nem tudja, hová legyen, Végtelen bújában, Árvíz és más veszedelem Van a tarsolyában.   Vékonypénzű nyárelő Szégyenkönnyet hullat, Gőgicsélő nyár-csecsemő Esővízbe fullad.   Nyirkosak a hajnalok, Felhők szaladgálnak, Nyegle vihar-rablóbandák Szanaszét… Tovább »

Karácsony köpönyegében, Ahogy szépen, Ahogy régen…   Békességben, Tisztességben, Ahogy egyszer, Sokszor, Régen.   Áldott Béke földön-égen, Karácsony köpönyegében.   Karácsonynak sátra alatt A Pillanat – életet ad.   Ül az Idő Csendben, Halkan; Az Életnek értelme van.   Örökéletű Pillanat Karácsonynak sátra alatt…... Tovább »

Sok a munka, Május van; Táncol a természet, Felhőmosoly, Virágillat Nevetésre késztet.   Ébred a Nap, Május van, Nyílnak a virágok, Hajnali, szent csicsergéstől Elfonnyad az átok.   Sok a munka, Szent tavasz, Soká jön a péntek; Életre kel Minden tövis, Ásít a beléndek.   Buzog a vér, Május van, Szerelem szikrázik, Az ördög szájába… Tovább »

Kár azt lesni, Hogy a végzet Mit végzett; Tétlenségre vadászik Az enyészet.   Mindig akad aktuális Túlerő, Mégis mindig lesz Valamilyen Jövő.   A cechet az ördög Sose fizeti, Úgyis meghalunk Hát: Oda se neki!   Lehet végzet, Zsarnokság, Meg félelem; Örök függetlenségünk: A Szerelem.   Lélekig Semmilyen végzet Sem takar; Senki sem “szem a… Tovább »

A halhatatlanság – csak Szerelem; A boldog Lét megújul szüntelen, És vén fejét csóválja a halál.   Az egyén talán gyenge szalmaszál, Idő sodrában lábujjhegyre áll, De a Mindenség rá támaszkodik.   Minden cél üdvözül, vagy kárhozik, Nem az Idő, az Ember változik, S a Lét tükréből Isten mosolyog.   Férfi és nő: az Igen… Tovább »

Nehezen újul az Idő Május arcát gond üli, Hol pityereg, hol meg zokog, S a napsütést kerüli.   Fent komorlik az öreg Nap, A vén, jövőt kereső, Csepeg a határozatlan, Könnyes, tétova eső.   Nehezen újul az Idő, Bogáncsként tapad a múlt, Hontalanul süllyed mélyre Minden, ami visszahullt.   Közelről a Történelem Nyirkos, fáradt vízmosás,… Tovább »

Gyorsan nő az évek száma, Bővül a kor-panoráma, A múlt fáradtan legyint; Utolértél – már megint.   Drága születésnaposom! Egy újabb év tova oson, Hosszabb lett a tegnapunk; Egymásba kapaszkodunk.   Te aranyos, örök Társam, Csillagom, hajnali hársam, Hogyha az Isten velünk, Még sokáig elleszünk.   A világ az Isten álma, De boldoggá sose válna,… Tovább »