Pete László Miklós versei

Állítólag csak itt van fagy,Máshol süt a Nap,Tél-diktátor jég-agyaraCsak belénk harap. Fejünk fölött regnál a Tél,Mint már annyiszor,Láthatatlan Napunk felhőkMögött araszol. Ma a panasz-kapacitásKülönösen nagy,Bár most a pesszimizmus isCsontszárazra fagy. Állítólag csak itt van fagy,De ez meredek,Bő egy hete van már rajtunkA cudar hideg. Eloson majd, ha végre aRemény lábra kap;Állítólag csak itt van fagy,Máshol… Tovább »

Hallgataggá vénül a Tél,Semmit nem kér,Nem is ígér… Entrópia-szökevénynekGyúlnak a teremtő Fények. Büntetés, közöny, jutalom;Egykutya a profán fagyon… Hallgataggá vénül a Tél;Idő sarkában üldögél. Ateista igyekezet:Minden út – nihilhez vezet… Az Isten nem masiniszta;Az igazi Lélek – tiszta. Sose vetnek, csak aratnak;Az “eszmék” – holtak maradnak… Jövőre lel, aki remél…Hallgataggá vénül a Tél.  ... Tovább »

EurópaMultikultiDoktrínák bolondja,Kinek-kinek meglesz tán aMagaTrianonja… Mi megkaptuk a magunkét,Európa adta,Hogy mit művelt?Felfogni mégAzóta se tudta… Clemenceau mester az eszétA bajszában hordta,Nála kunyerált az összesIrredenta csorda. Pápaszemével ClemenceauMind rosszabbul látott,Talán még el is hitte azÖsszes hazugságot. Clemenceau hazájának maEgyre több a gondja,Kinek-kinek meglesz tán aMagaTrianonja… Flamand és vallon ma is van,Csak nincs belga nemzet,De folyton növekvő… Tovább »

Régi maja piramisokMögött rejtőzik a Titok. A lépcsőkön Isten Seper;Ő sohasem felejti el… Titkok fenséges vizei…Profán kalóz nem ismeri…. Régi maja piramisokAurája lelkeket fog. Megérint, körülfog, beránt –Másik dimenzió gyanánt… Régen megszűnt szertartásokFelé visz az idő-árok. Régi maja piramisokLépcsőin macska andalog. Rejtélyes erővonalakJárják át a kőfalakat. Jövőt őriz minden titok;Régi maja piramisok…... Tovább »

Ami füst, eloszlik végül;Az Igazság el nem évül. Csörömpölő hamisságokNem váltják meg a világot. Ami Örök, meg nem inog,Isten legfeljebb mosolyog. Ami profán, Múlttá vénül,Ami füst, eloszlik végül.... Tovább »

Október a Tél heroldja,Fátum végzéseit hordja. Fényes, színes glédába áll,Tél testvérrel kollaborál. Ködbe fúlnak a hajnalok,Rövidülnek a nappalok. Hullámvasúton Tél felé –Talán újabb Tavasz elé. A végzet nem Isten gondja…Október a Tél heroldja.... Tovább »

Szeptemberi hétköznapok;Nyár fájó emléke sajog. Korán jött őszi hidegbenNosztalgia szele rebben. A vén Idő foga vacog;Keményednek a hajnalok. Hátunk mögött tegnap kocog;Szeptemberi hétköznapok.... Tovább »

Régi őszön,Atlantiszon…Elmerengtek a tegnapon… Mélázgattak a holnapon,Szidták az Életet – nagyon… Nem látták, hogy a hegyfokonSunyi, sötét végzet oson… Régi őszön,Atlantiszon…Alkudoztak a piacon. Volt “tartozik”, meg “követel”,Vész szele se sodorta el. Tettek-vettek,Irigykedtek;Profán módra veszekedtek. Sunyi, profán végzet osonRégi őszön,Atlantiszon…... Tovább »

Most ül az Ősz a trónjára,Szélzúgás a harsonája. Levélhalmot röpít tovább,Rázza az öreg körtefát. Hideg őszi eső szakad,Végleg temetjük a nyarat. Most ül az Ősz a trónjára,S ez a rendszerváltás – drága. Nyarat adtunk el ősz-végen,Nyarat – semmiért egészen…... Tovább »

Atlantiszi lelkek tánca,Rejtené az Idő sánca, Feledés köde takarja,De – látja, aki akarja. Sejtelmes körvonalakatPislogó értelem tagad. Atlantisz lelkek tánca…Történelem szoknyaránca Mögött rejtély-alsószoknya,Annak széle – a legenda… Szoknya széle kopik, szakad,Alakot vált, de – megmarad. Atlantiszi lelkek táncaA vén történelmet rázza. História, a vén kujon,Amíg korról korra oson, Egyre azt a táncot látja;Már ő is… Tovább »