Pete László Miklós versei

Besenyőktől nem űzettünk,Sarkvidékre nem születtünk. Urál mélyén nem horgásztunk,Jégbe szorulva nem fáztunk. Sose pottyantunk az űrbe,Nem voltunk vándorló csürhe. A nyelvünk itt születettA Kárpát-medencében…Nem Árpádékkal jött ide,Itt voltNagyon régen… Északon nem tekeregtünk,Nyereg alól húst nem ettünk. Emberpecsenyét nem nyeltünk,Mongol redőt nem viseltünk. Nem voltunk senkinél jobbak,Se rosszabbak, barbárabbak. Dogmák taplószáraz szájaCérnahangonNyekereg;Két nevünk van,Két nevünk volt…Mégse… Tovább »

Megkövesedett emlékekGaia udvarában élnek. Népek, Életek kezdeteSziklákra van feljegyezve. Sziklák oldalára simult,S égre magasodik – a Múlt. Megkövesedett emlékekHoltukban az Égig érnek. Amikor ők éltek, haltak,Ezek a hegyek nem voltak. Más tengerek,Földek,Tájak,Más akaratok,Más vágyak… Megkövesedett emlékekKedvesek Isten Szívének. Teremtés minden rejtélyeÖröklétre van ítélve, Pór ordít, hallgat a Király;Az Öröklét – örök homály. Megkövesedett emlékekGaia udvarában… Tovább »

Atlantisz titkai felettSúlyos történelem-veret. Nehéz tölgyfa idő-ládaÉvezred-lakattal zárva, S aluszékony emlékezetMos felette folyton kezet… Atlantisz titkai felettŐrködik nyugat, meg kelet… Mesterséges történelemLapít rajta féltékenyen. Más Létet, FilozófiátLáthatna ám ez a világ… Hidegen fújnak a szelekAtlantisz titkai felett.... Tovább »

Valami el van feledve,Hallgatásba kövesedve… El van tiltva, elnémítva,Legendává silányítva. Parázslik hallgatag Békén;Nyugszik a mítoszok mélyén. Valami el van feledve,Amnéziába temetve… Vén szkepszis-homok rejtegetElásott évezredeket. A korlátolt tudás rejti,Isten sohasem felejti. Múltunk el van vetemedve…Valami el van feledve…... Tovább »

  Püthagorasz egykor régenCsillagot látott az égen. Éppen Krotón várfalainGondolkodott az álmain. Pár órája futni látottSzübariszi lovasságot… Püthagorasz akkor esteRégi önmagát kereste, Azt, amelyik ifjú maradt,Mert elesett Trója alatt…. Vagy amelyik búvárkodott,S Homérosszal találkozott… Püthagorasz egykor régenLátott valamit az égen… Az Igazságot keresveIsten néma lelkét leste… Talán magába szívhatta,De nekünk le nem írhatta… Püthagorasz egykor… Tovább »

Gyilkos februári szél,Nem adja olcsón a Tél. Csupasz, síró fák felettKomor, szürke fellegek. Fásult, szürke emberekFelett elmúlás lebeg. Gyilkos februári szél,A kétely mindig megél. Mindig misztikus a cél,Hétköznapi rendtől fél. Az igazi VáltozóElőre nem látható. Gyilkos februári szél,Élet – Életet remél. Régi Életek porátÖrök Tudat járja át. Végtelen tudat-mezőJátékszere az Idő.. Isten sohasem henyél;Gyilkos februári… Tovább »

Búcsúzkodó januárban,Vén torony az éjszakában… Kuncog a jeges sötétség,Ködben rejtőzik a mélység… Profán idea nem éget,Némi lendület az Élet. Vén torony az éjszakában;Búcsúzkodó januárban…  ... Tovább »

Fáradt téli éjszakánFáradt holdfény néz le rám. Fent sötétség gomolyog,Alszanak a csillagok. Hogyha élni akarok,Mindig lesznek új bajok. Egymást űzi Nyár, s a Tél,Minden jobb a Semminél. A sátán vén bonviván,Mindig múló és profán, Fáradt holdfény néz le rámFáradt téli éjszakán.... Tovább »

A valódi Titkok már kővé váltak,Tán hegyek ormain porladnak el…A Valóságra csak Isten figyel,A tudományok altatódalaÚjra és újra elfeledteti,Hogyan kezdődött egykorA Teremtés… Csak körbe-körbeÖnmagunk körül… Elrendelés anyó csak varrogat…Gondozunk mindig friss sátánokat… Mint amnéziás, örökös kulik…PedigA ValóságBennünkLakik…... Tovább »

Ködbe dermedt vén Január;Pislogni se tud a határ. Köd-inváziós seregekLebegnek a világ felett, A Hitekre lasszót vetnek,Rossz jövővel fenyegetnek. Hanem a szabad AkaratMindig fűtött szoba marad, Mert a Felelősség örök,Viszont elmúlnak a ködök. A végzet jól nevelt szamár…Ködbe dermedt vén Január…... Tovább »