Pete László Miklós versei

Telet őrző márciusban Olvadozik már a hó, Hideg dörmög, szellő hussan, Az ég felhős és fakó.   Telet őrző márciusban Lusta tavasz szendereg, Rekedt varjú károg hosszan, Fagytól fáradt a berek.   Telet őrző márciusban Túlórázik a hideg, Tavaszt várnak otthonukban Tél-gyötörte emberek.   Telet őrző márciusban A csatorna csepereg, De nem érdekel a hideg,… Tovább »

Parázslik vagy lánggal ég? Van-e szép szó, lesz-e még? Az emberi szó zenéje Élni fog, Vagy tótágast áll majd az Ég?   Parázslik vagy lánggal ég? Van-e ritmus, lesz-e még? Zenél majd, Vagy lesz helyette Posztmodern szalámivég?   Parázslik vagy lánggal ég? Rend és strófa lesz-e még? Lesz-e öröm a sorokban, Vagy semmiért Mind elég?… Tovább »

Ma érkezett. Szép halom. Még látni is: hatalom. Röpke fáradság vele; S hosszú-hosszú nyugalom.   Sorakozik a falon, Jó magasra felrakom, A hallgatag kora ősz Elmereng a sorokon.   Mérgelődhet majd a tél, Zúgolódhat majd a szél, Ha a kályha duruzsol, Itt tőlük senki se fél.   Hazajöhet a gyerek, Várja bent a jó meleg,… Tovább »

Itthon vagyok most már, S végre megjött Anikó; Szép mosolyú szerda estén Itthon Élni jó.   Duruzsoló kis kályhánkban Fahasáb ropog, Két Lányunk szeretete A távolból Kopog.   Hosszú téli szerda estén Most Magunk vagyunk, Szerelmünk, Emlékeink És a kis Otthonunk.   A hajnali vekkerterror Most nem érdekel, Ezt az estét könnyelműen Nem engedjük el…. Tovább »

Továbbra is Nyárban élek, Vannak még tervek, remények.   Nem jártam be a világot, Az Isten mégis megáldott.   Röfög az ócska busz-konda; Kétórányi út naponta.   Bádogmadáron nem ültem; Képzelet szárnyán repültem.   Továbbra is Nyárban élek; Körülvesznek elmúlt évek.   Mindenütt, amerre látok: Régi, s mai Tanítványok.   Tiszta arcok, tekintetek, Tiszta kezek… Tovább »

Vidám, fényes napsütés jött Az ősz derekán, Verőfényben sóhajt fel A kis veréb a fán.   Ünnepel minden gyümölcsfa, S az összes kis bokor; Amit élünk, mindig az A legszebb férfikor.   Boldog napfény ringatózik, Mint szélben a nád, Van verőfény, őszi mosoly, Gyönyörű család.   Család, szerelem, szép munka, Öröm: száz csupor; Ezektől ilyen… Tovább »

Panelből jöttünk egykoron, Talán ezer éve, Színes virágokkal virít Kertünkben a béke.   Csend terül az udvarunkra, Mint egy puha párna, Gyorsan elfeledtük, mi a Lépcsőházi lárma.   Meghitt a ház, ha meg szabad Levegőre vágyunk, Vén körtefánk árnyékában Enyhülést találunk.   Panelből jöttünk egykoron, Vágytunk házra, kertre, Anikóm mosolya, keze Otthonná szentelte.  ... Tovább »

Nyárba fordult már az év, Jó az Isten kedve; Színesben ragyog a kertem A telet feledve.   Nekem tűz a nyári Nap, Engem hív az árnyék, Nem hiszem, hogy valaha is Idegenbe vágynék.   Nyári napfény, kicsi ház, Hunyorogva nézem; Van boltíves hálófülkém, S drága Feleségem... Tovább »

  A világot szorongatja Fehér takaró, Fantasztikus örvénylésben Gomolyog a hó. Rettentő fagy közepében Havas házikó, Hazavár a Feleségem; Drága Anikó.   Kint ünnepi halál, és az Élet didereg; Bent kályha van, Anikó, És meghitt, jó meleg.   Este, mikor félig holtan Hazaérkezek, Anikó szent szerelmében Újjászületek.... Tovább »

Ünneplőt öltött Nyár koma, Szentség az Élet otthona.   “Én” mindig a Lét közepén; Annyi világ, amennyi “Én”.   Csend van, csak az Idő fecseg; A dolgok nem teremtenek.   Kicsi Otthon létbe tártan Áll az esti illatárban.   Boldog perc, örömmel teli; Világcentrummá szenteli.   Ki-ki áll szent hona fokán; Aki nem – csak… Tovább »