Pete László Miklós versei

  Gyulán sok volt a munka, Bár nem voltam ma rest, Ott bent ereszkedett rám A csendes téli est. Ám ekkor feljajongott A telefon szava, És benne szólt a Hangod, Hogy nagyon vársz Haza.   Hangoddal átöleltek Szép évek, tegnapok, S ötvenhez közeledve Még boldogabb vagyok. Tombolhat körülöttem Szél, gazdaság, kasza; A könnyem is kicsordul,… Tovább »

Melegítsd át, Napsugár, A fáradt szobákat; Ilyenkor minden pillanat Boldog perccé válhat.   Most születik a Tavasz, Új remények várnak, Mosoly-előőrsei is Megjöttek a Nyárnak.   Erőt gyűjt a napsugár, A hajnal se félszeg, Reggelenként sűrűsödnek A jókedvű élcek.   Melegítsd át, Napsugár, Töredék hitünket, Hadd tartsuk meg békességben Hírünket, nevünket.   Melegítsd át a… Tovább »

Eső volt, Most sóhajtozik a kert, A tócsák tükrén huncut fény ragyog; Itthon vagyok.   Madárcsicsergés, Csendes nyugalom; Alszik a vén Idő a vállamon.   Borult az ég, A napfény tétova, Vízcseppel ragyog a virágokon Anikóm kéznyoma.   A békesség csendesen gomolyog; Itthon vagyok.  ... Tovább »

Elmentél reggel, Hosszú a napod. S ahogy itt megvénül a téli nap, És kint a fagy keményebben harap, Úgy várlak egyre jobban már Haza.   Elmentél reggel, Üres a lakás Nincs se kacagás, se szemvillanás, S már közeleg a téli éjszaka Várlak, Haza.   Elmentél reggel, Gyors kis puszival, Itt hagytad közös múltunk sóhaját, Meg… Tovább »

Aki szeret – szeretem, Aki tisztel – tisztelem. Hogyha pedig lélek lelket Kölcsönösen látogat, Elfogadom, Aki engem elfogad.   Ami igaz – kölcsönös, Önkéntes és – ösztönös; Ha nincs kölcsönös vonzalom Semmire sem megy soha Semmiféle Rossz Ideológia.   Aki szeret – szeretem. Aki tisztel – tisztelem.   Otthonomba az jöhet, Aki jót hoz, örömet…. Tovább »

A hatodik évtizedben Mindent higgadtabban, szebben…   Nem pályázom olcsó sarcra, Nem nevelek osztályharcra.   Se fehérnek, se vörösnek; Maradok külsőkörösnek.   A hatodik évtizedben A sors szoknyája meglebben.   Ripacskodhatnak kánonék; A boldogság – peremvidék.   A hivatal füle csorba, Nem állok szekértáborba.   A hatodik évtizedben, Hétköznapi szeretetben.   Akit a smokk-igény kerül,… Tovább »

Udvarunkon a vén körtefa, Forró nyárban ezer gondja, Gyümölcstől roskad a lombja, Nagy melegben Árnyék, lomb-csoda: Udvarunkon a vén körtefa.   Udvarunkon a vén körtefa. Ezer vad vihar gyötörte, Lombja között ezer körte, Tán fél is, De nem hátrál soha Udvarunkon a vén körtefa.   Udvarunkon a vén körtefa. Alatta, ha a Nap galád, Menedéket… Tovább »

Kicsi gyermekként láttam azt a fát;Mely betöltötte az egész szobát.Tátott lélekkel,Bámuló szemekkelIsmerkedtem a meghitt ünnepekkel. Szívem és lelkem karácsonyra vár,Jöjj, csodálatos fenyőillatár,Jöjj mosolyokkal,Meghitt alkonyokkal,Jöjj megindító, szép pillanatokkal! Jöjj, szent karácsony, nagyon várlak én,Tudom, ilyenkor ádvent idejénMár itt vagy bennemMinden tetteimben,Felöltözteted ünnepre a lelkem. Jöjj, szent karácsony, adj erőt nekem,Hogy mindig legyen erőm és hitem,Családom gyöngysor,Gyémánt,… Tovább »

A horizonton sápadtan bolyong A fáradt és erőtlen Napkorong, Csikorgó foggal dörmög a hideg, Szavát egyedül a szél érti meg. A kandallóban izzó fahasábok, Sejtelmesen derengő téli álmok, Az ablakon Szendergő jégvirágok. Sötét palástban szendereg az ég, Egymáshoz bújik férj és feleség, S míg szelíd emlékek virrasztanak; Meghitt melegben vágyak izzanak. A kandalló mindent tud,… Tovább »