Itthon vagyok most már,
S végre megjött
Anikó;
Szép mosolyú szerda estén
Itthon
Élni jó.
Duruzsoló kis kályhánkban
Fahasáb ropog,
Két Lányunk szeretete
A távolból
Kopog.
Hosszú téli szerda estén
Most
Magunk vagyunk,
Szerelmünk,
Emlékeink
És a kis
Otthonunk.
A hajnali vekkerterror
Most nem érdekel,
Ezt az estét könnyelműen
Nem engedjük el.
Odakint már bakacsinba
Öltözött az ég,
Bent a hetyke apró kályha
Áldott tüze ég.
S ha a Télnek az eddigi
Nem volt még elég;
Szerelmünk,
S kicsi kályha
Biztos menedék.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: