Pete László Miklós versei

Nyárba fordult már az év, Jó az Isten kedve; Színesben ragyog a kertem A telet feledve.   Nekem tűz a nyári Nap, Engem hív az árnyék, Nem hiszem, hogy valaha is Idegenbe vágynék.   Nyári napfény, kicsi ház, Hunyorogva nézem; Van boltíves hálófülkém, S drága Feleségem... Tovább »

Ami egykor gyújtott, E percben is éget; Újabb  évgyűrűt sző Frigyünkre az Élet. Rajzolata akár A szalagos achát; Nyarunk lassan őszbe Szomorkodja magát. Mélázik az Idő, A vén istengyerek, S a pityergő egek – Hallgatag díszletek. Nyárbúcsú idején Jólesik az emlék, Ifjúság-harangunk Régen félreverték… Nyárbúcsú idején Édes a Szerelem, A Jövő bozótja Bármi békát terem…. Tovább »

Megpihen a fürge szellő A vén körtefán, Hullámzik a júliusi Virágóceán.   Új életre kel talán A szerény Köszönöm, Nyári estén beült hozzánk A fáradt Öröm.   Sűrű nap volt, forrt a világ, Volt riadalom, Mégis szeretném, ha lenne Sok ilyen napom.   Fájó hétköznapi testtel, Holdvilág alatt, Ünneplőbe öltöztet Sok meghitt pillanat.   Zsongó… Tovább »

Bárányfelhő-pamacsok Fenn a nyári égen; Egy-egy nyári pillanatban Földre száll az Éden.   A múlt sose nyomorít, Jövő sose éget, Mindig csak az éppen megélt Pillanat az Élet.   Néha egyre rövidebb, Máskor egyre hosszabb, Csak a nem létező jövő Lehet egyre rosszabb.   Bárányfelhő-pamacsok, Díszei az égnek; Békességes, tiszta vágyak Szent lángjában égnek.  … Tovább »

Csillaghulló augusztusban Nyújtóznak a fák, Kihasználják, hogy még tart A nyári jó világ.   Csillaghulló augusztusban Felsóhajt a Lét; Virágokban gyönyörködik Még a tarka rét.   Csillaghulló augusztusban Élni egyszerű; Hajnal kopogtatására Éled a Derű.   Csillaghulló augusztusban Tiszta még az ég; Nyüzsög körülöttem Egy aranyos Feleség.   Csillaghulló augusztusban Szellő menetel; Fecske mama a… Tovább »

Kis karácsony, nagy karácsony, Itthon van a kis családom. Ékes-fényes fenyőillat járja át A kis szobát.   Kiskarácsony, nagykarácsony, Varázslatos éber álom, Földre szálló égi kép Földi öröm, Meseszép.   Gonosz évben, Véges létben, Ezer gyilkos körülményben; Átnéz relatív nagyságon, Álszent, hamis igazságon, Nyirkos, sunyi gazdaságon, A világ-kapzsiság-rácson… Kiskarácsony, Nagykarácsony.   Kiskarácsony, nagykarácsony, Nem bánom,… Tovább »

Mámorosan szép tavaszi alkony, Virágillat, meghittség, nyugalom, Körülvesz, éltet, mint Létet az álom: A Feleségem, S a kis Otthonom.   Megszentelték estéinket az évek, S míg zúg a Történelem moraja, Áll emlékeink áttetsző fala; Fölénk borul az ég, S a körtefa.   Nehéz nap volt: nyegleség, intrika, Bürokrácia, sok gond, száz verem; Itthon vagyok már,… Tovább »

Nincs tragikum, vagy harsány, nyegle pátosz, Csak nyárutói est, Nagy változásra rest, De mégis mennyi meghitt, szép csodát hoz.   Csendes, esős, közös utó-nyarunk Majd melegíti fázós holnapunk; Ez lesz talán Emlék-befőtt a jövő asztalán.   Nincs ünnepi dísz a város felett, Csak egyszerű és spontán szeretet.   Nem arról szól, hogy egyszer meghalunk, Csak… Tovább »

Amíg van Szerelem, Szent Öröm És Munka; A halál fekete napja Nem süt a hasunkra. Szerelemhez féltőn Simulnak az évek, Szeretet, tevékenység és Helytállás az Élet. Szerelem és Munka, Mint két puha kelme, S Gyermekeinkben él tovább Az Élet Értelme.... Tovább »

Lehet szél vagy hófúvás, Hófelhő-átvonulás,Mikor jön a Mikulás,Ragyognak a kicsi szemek,Vár a sok-sok kicsi gyerek,Ne törődj a hófúvással,    Hófelhő-átvonulással,Gyere hozzánk, Mikulás! Van ám nagy-nagy izgulás,Suttogás meg pirulás,Hogy jön-e a Mikulás.Ragyog a hó, mint a prizma,Ablakban a sok kis csizma,Sokan várnak kipirulva,Csacsogva, bízva, izgulva,Gyere hozzánk, Mikulás! Jégvirág az ablakokon,Csizma ropog a friss havon,Jön már, jön a… Tovább »