Pete László Miklós versei

Ködtakaró fedi már a szemérmes téli világot; Leltárt tart az Idő, most jön az év vége. Búsul a kurta decemberi nappal a vég közeledtén; Elmegy az esztendő sírva a többi után. Békét hoztak a földre az ünnep napjai újra; Szép és fürge az est – együtt még a család. Rosszat hozhat az új esztendő –… Tovább »

Tavaszodik, Jó a kedvünk; Gyere, gazdi, játssz velünk! Gyere, gazdi, játssz velünk! Tavasz, játék újjáéled, Szent örömöt nyújt az Élet. A búbánat halál-szobor, Gyere gazdi, ne légy komor! Vár a labda, Vár a pázsit, Az Élet játékot áhít. Tavasz ragyog, Jó a kedvünk; Gyere, gazdi, játssz velünk! Gyere, gazdi, játssz velünk!... Tovább »

Január végi szombaton Pislognak a fények, Megkönnyebbült fűcsomókba Visszatér az Élet. Kitelt a hó becsülete Elvitte a kánya, Talán most fogan az Idő Újabb Tavasz-Lánya. Két kutyusunk látja, ahogy A Tél-agyar vásik, Lábadozik már az egyik, Viháncol a másik. Január végi szombaton Felnézünk az égre, Hétköznapok jégpáncélja Ma felolvadt végre.... Tovább »

Verőfényes októberben Szombat délután Megpihen a fürge szellő A vén körtefán.   Bár a reggel csikorgóan Őszi, reszketeg, Zöldellnek az udvaron a Nyári díszletek.   Verőfényes októberben Messze még a tél, Örülhet az ember lelke, Midőn hazatér.   Szombati mosolymámorban Szép a délelőtt; Napsugarak hada áll őrt A jelen fölött.   Verőfényes októberben Könnyed a… Tovább »

Felhőt cirógat csendes napsugár, Színorgiára virrad a határ.   Az őszi reggel halkan hunyorog; S a bürokrácia lent Csikorog.   Az Ősz nyugodt, türelmes változást hoz, Míg az ember világa Csupa káosz.   Esőket fontolgatnak az egek, S a délelőtt öregesen pereg.   Visszafogott, szép, csendes, mély öröm Mosolyog égi boszorkánykörön.   Fonnyadó őszi vénlány-napsugár… Tovább »

Körülvesz áldott percekkel, Követ fényes tekintettel.   Perc-mosollyal hozzám simul, Oltalmaz láthatatlanul.   Létből boldogságot fakaszt, Életben, reményben maraszt.   Kutyusaim üdvözlete, Otthonom finom melege, Feleségem tekintete…   Isten a Jelenben Éltet; A jelenben Ragaszkodik hozzánk Az Élet.... Tovább »

Karácsony köpönyegében, Ahogy szépen, Ahogy régen…   Békességben, Tisztességben, Ahogy egyszer, Sokszor, Régen.   Áldott Béke földön-égen, Karácsony köpönyegében.   Karácsonynak sátra alatt A Pillanat – életet ad.   Ül az Idő Csendben, Halkan; Az Életnek értelme van.   Örökéletű Pillanat Karácsonynak sátra alatt…... Tovább »

Teliholdas éjjelen Megújul a vén Jelen.   A Hold, a derék rokon Beragyog az ablakon.   Fent a csillag-miriád Mond csöndes litániát.   Távol csillag-ormokon Árad a szent nyugalom.   Az Idő: mély hasadék; Betölti Kezdet és Vég.   Teliholdas éjszakán Elcsitul a rossz profán.   Új hit, új dallam terem Teliholdas éjjelen.... Tovább »

Kinn: a vén December-medve, Köd mélázik pityeregve, De ma mégis Minden szépen, fényesen ragyog; Boldog vagyok.   Mosolygó karácsony hozott Ünnepi fenyőillatot, Hétköznapi áhítatot Gyertya meghitt fénye lobog, Itthon vagyok, Boldog vagyok.   Itthon vagyok, Boldog vagyok, Élek, És élni akarok.... Tovább »

Kora nyári friss derű Száll a levegőben, Remény-Csipkerózsika Most van ébredőben.   Eljövendő szép napok Ígérete zendül, Az összes gond sápadt arca Mosolygósra pendül.   Tombol a déli meleg, Zsongnak a friss lombok; Jövő-kékben virítanak A távoli dombok.   Kora nyári friss derű Ragyog Lét szemében, Talán csak bizalomból és Hitből áll az Éden…... Tovább »