Pete László Miklós versei

Előttem egy még fiatal, elfogódott Tél oson; Ötvenedik esztendőmet Taposom.   Hozzám bújik sok év óta az éltető Szerelem; Ötvenedik esztendőmet Szeretem.   Ifjúkorom összes álmát véghez vinni Remélem; Ötvenedik esztendőmet Most élem.  ... Tovább »

Ideje lesz a Békének, Ha majd tisztán szól az Ének. Ha majd globál sajtóbokor Nem gyilkosokat pártfogol. Ha láthatatlan dollárok Nyomán nem nő ezer átok. Ideje lesz a Békének, Ha a csókok csókot érnek. Ha gonosz perverz bűvölet Helyett lesz végre: becsület. Ha tűnik a hamis mérték, S érték lesz újra – az Érték. Ideje… Tovább »

Egy jobb világ szent reménye Ritkán merészkedik fényre. Felül realitás-salak, A jobb Remény: búvópatak. Anyag-üdvösség: maszkabál, Profán kárhozatra – halál. Egy jobb világ szent reménye Kevesekben marad élve. Lét értelme redukálva, S a Remény nem marad állva. A puszta létfenntartásba Lett az Öröklét elásva. Egy jobb világ szent reménye Tartja a világot élve. Hogy ne… Tovább »

Magyar Nyárban, Magyar Nyárban, Júliusi Élet-várban… Öntörvényű  Nyár-cimbora, Hol eső, hol kánikula. Sok csipetnyi szorongás van Kárpát-medencei Nyárban. Lesz ítéletidő bőven, A Nyár – szünet az Időben. Magyar Nyárban, Magyar Nyárban, Régi Szerelemben, Vágyban. Ötven felett is szép a Nyár, A boldog óra “csúcsra jár”. Irigy Múlt és öntelt Jele; Az Élet célja: Szerelem. Magyar… Tovább »

Végtelen a Tér, Minden körbeér, De célba csak akkor érünk Ha Isten kísér. Profán gépi táj, Műanyag lapály, Gazdaság-teóriákat Bőg A mű-dagály. Doktrína-szekér Célba sose ér, Egydimenziós utakon Isten Nem kísér. Végtelen a Tér, Minden körbeér, De célba csak akkor érünk Ha Isten kísér. Hegyfok-meredek Intrika pereg, Vérontásra készülődnek Istentelenek. Közöny zakatol, Hazug zene szól,… Tovább »

Megszentelt pillanatokban Áll a csónakunk, Magunkkal azonosulva Boldogok vagyunk. Minden boldog pillanat egy Magán végtelen, Lelkünk medrében hömpölyög Az Örök Jelen. A boldog pillanat nem Jöhet mindenkinek, Csak a Szeretet, az Öröm Szentelheti meg. Megszentelt pillanatokban Él az Életünk, Velünk van, Akit szeretünk, Csak rá figyelünk. Évről évre Kikeletkor Leveles az ág; Megszentelt pillanatoktól Lesz… Tovább »

Amíg van, Addig kéne megbecsülnünk. A mostani alattomos időkben Könnyen vész el, S nem kapjuk sose vissza. Amíg csak vagyunk, Élnünk kell vele, Szabadság nélküle Nem volt, és nem is létezhet Soha. Sokan akarják tőlünk megszerezni, Ellopni, Elperelni, Csalni, Csenni; Ha sikerül –  A piacról nem tudjuk visszavenni… Őseinktől örököltük, Ükunokáinktól vettük bérbe; Élnünk, Tennünk,… Tovább »

Új esztendő: Időnk elé Most áll az új fogat, Hozzon nekünk a tavalynál Vidámabb napokat.   Újév: egy nap, és az Idő Megint tovább rohan, Ennek az évnek még előttünk Tiszta lapja van.   Az újév szürke és ködös – Gyarló emberi lény – Mégis elférhet rajta már Egy nagy halom remény.   Lent hófehér,… Tovább »

Amíg van Szerelem, Szent Öröm És Munka; A halál fekete napja Nem süt a hasunkra. Szerelemhez féltőn Simulnak az évek, Szeretet, tevékenység és Helytállás az Élet. Szerelem és Munka, Mint két puha kelme, S Gyermekeinkben él tovább Az Élet Értelme.... Tovább »

Régen nem láttuk már nyomát, Azt sem tudtuk, milyen, Nem időzött sok éve már Nálunk a győzelem. Most végre mi ünnepelünk, S az ellenfél dadog, Boldogan köszönjük, Fiúk! És: Hajrá Magyarok! Gólokra éhes ez a nép, Böjtölt is hosszasan, Nálunk a kudarc megszokott, Már “tekintélye” van. Azt meséli folyton nekünk, Hogy csak a pénz siker,… Tovább »