Pete László Miklós versei

Ha az Idő érne, Az ember nem félne; Végzet-szabta történelem Elkotródna félre. Ha Jövő kerülne, Elibénk terülne, A Múltat is elhívhatnánk Gyönyörködni benne. Szelíd jelen lenne, Tenyerünkből enne, Betölthetné lelkünket az Öröklét szerelme.  ... Tovább »

Újabb év kezdetén… Az Idő még szűz, és megifjodik A Várakozás, Hátha most jöhet Valami Más…   A naptárba már új évszám került, És alábbhagyott a cudar hideg. Új év. A futó örömök után. Jönnek az újabb, és a régi gondok.   Tél közepén Barantáltak Fosztogató ködök, Jéggé fagyott a hagyomány, És a világ Köhög…. Tovább »

Valahol mindig szól a Dal,Valaki mindig Jót akar. Valahol elcsitul a szél,Valaki mindig szépen él. A SzerelemValahol mindig éget,Valahol mindig tovább tart az Élet. Valahol mindig szép a Szép,Valaki most előre lép. Valahol mindig jó a Jó,Valahol mindig szép a Szó. Valahol kushad a végzet,Valahol mindig élni tud az Élet.... Tovább »

Tudod, hogy nem adom fel, Istenem… Fogam szívom, Csóválom a fejem, De ameddig csak kell, tartom magam. Neked kell szólnod, Hogyha vége van… Olyan világban élek, ahol éppen Semmibe szakadnak a távlatok… Az ész makog, Tompul az érzelem, És a fülhallgatós, vén Lucifer Bébiszitterként őrzi a világot, Fel ne ébredjen az emberiség… Férj vagyok és… Tovább »

Eltelik egy újabb nyár is, Most se lettem liberális. Vérfürdővel fenyegetve Vigyorog vén dollár-medve. Ideje jött maszkabálnak, Doktrínák jövőt zabálnak. Eltelik egy újabb nyár is A világ sose fatális. Mindig sutba kerül a lom, Elmúlik minden hatalom. Pokol kapuja kitárva, Lucifer még mindig sánta. Eltelik egy újabb nyár is, Az Isten nem virtuális. Tigrisen elefántorrmány… Tovább »

Szüksége van Rátok ennek a Népnek, Akármit kotkodácsol a profán hang… Amikor távoli egek alatt Értetek csendül fel a Himnuszunk, Az mindig egy-egy újjászületés; Benne van népünk múltja, jelene, És – Általatok – a jövője is… Temérdek munka, Himnusz, Aranyérem… Az Isten áldjon meg Benneteket! Szüksége van Rátok ennek a Népnek, Szívből köszönjük a temérdek… Tovább »

  Együgyű dal, Együgyű dal… Az együgyű kósza Remény Mindig fiatal…   Úgy tűnik, hogy Szűken mérten Élni – a legnagyobb érdem.   Ha rejtőznek a “miértek”, Meggondolom, hogy mit  értek.   Ha az eszmék enni kérnek, Egy fél világot se érnek.   Együgyű dal, Együgyű dal… Az Ember mindenekelőtt Szeretni akar…   Úgy tűnik… Tovább »

Idő-rágta világunkban Isten se henyél, Aki folyton panaszkodik, Talán sose él.   Kis hétköznap-patakokból Gond-folyam ered, A nagy Élet viszont száraz Lábbal lépeget.   Emlékeink tesznek hosszú, Vén idő-falat, De a valóság mindig csak Néhány pillanat.   Idő-rágta világunkban Kommersz lett a bú, Aki komolyságot színlel, Mindig szomorú.   Bürokratikus jelen csak Papíron erős, Akinek… Tovább »

Néhány Szavatok most is itt Körülöttem remeg; Hazahoztam Tőletek A békét, Örömet, Jó volt Veletek! Kata mosolya, Szép egyszerű bája Résztvevő, Okos tekintete… Csak néhány óra volt Kitűnő ebéd, Lelkes szemek, Félig mesélt mesék, Tiszta tekintetek… Jó volt Veletek! Zsike szép hangja, Szeme villanása, Céltudatos, Fontos kérdései… Kint zápor ömlött, Meg párás meleg, S míg… Tovább »

Boldog titka a világnak Az emberi Élet, Gyógyszerként kapta valahol Fátum-irtás végett.   Hideg hörög, Fagy dübörög, Halmokban a hó; Mínusz húsz fok alatt talán Jéggé fagy a szó.   Boldog titka a világnak Lét és Szerelem; Egyik sem fogy és egyik sem Szűnik sohasem.   Cinikus szél sündörög, Dermesztő fagy hőbörög, Februárnak gyilkos fagya… Tovább »