Pete László Miklós versei

Komisz jövendőt tervezgetSunyi pénz-globál,Sok élet-dimenzióbaBelefuserál.Utópia-zsákutcábaTéved a világ?Felfalják az életünketPapír-doktrínák?Multikulti-métely okozTüdőgyulladást?Vérfürdő akadályozzaMeg a gyógyulást?Ezt azonban nem szabad ámElfogadni. Sőt.Terraformálnunk kelleneVégre – a Jövőt.Az idő minálunk mindenRendszert lecserélt,Tudjuk, mindig az eszközökAlkotják a célt.Amíg egyedi az ember,S a világ kerek,Teória-agyalmányokNem segítenek.A pénz nem akar Családot,Nemzetet tovább;Legyünk csak az őt szolgálóAutomaták. Azt hiszi, amit pénz épít,Egyben is marad,Mert a… Tovább »

Mai nyomott reklám-észnek Tán nem triviális, Hogy az Ember sose csupán Individuális. Szenvelgő “magánynak” a Lét A torkára forrna, Ha csakugyan szál-egyedül, Csupán maga volna… Nem elszigetelt az ember, Mint az öreg medve, Nincs merő véletlenségből “A világba vetve”. Akármilyen anyagelvű Köd-ütegek lőnek, Múlt-kincsestárunkat át kell Adnunk a Jövőnek. Emberi jogok? Csak külcsín, Egyéni arcfesték,… Tovább »

Messze túl a világ végén, Ábrándok peremvidékén Áll a Város… Turisták sehol sem lelik, Ügynökségek nem hirdetik, Még repülőtere sincsen… Mintha tükörképünk lenne, Mindenki mást keres benne: Egyik színes tündérálmot, Másik abszurd állatságot Lát a távolból belőle. Messze túl a világ végén, Ábrándok peremvidékén Áll a Város… Lakják élők, Lakják holtak; Egykor vagy sohasem voltak…… Tovább »

Boldogság kell a világnak,Nem mártírhalál,Holt sziklánál többet ér azÉlő szalmaszál.Pénzre apelláló sunyiGlobál számvetésIsten és Boldogság ellenLehet csak kevés.Embermasszát kavargatóProfán rációHiszi, hogy hozzá vezet azEvolúció.Boldogság kell a világnak,Minden más kevés;Doktrína-lidércálmokbólÍgy lesz ébredés.Férfi és Nő SzerelmébenIsteni erő;Szeretet és Család általJöhet szebb Jövő.Az Erkölcs a pénzzel szembenDöntetlenre áll,Boldogság kell a világnak,Nem mártírhalál.  ... Tovább »

Ébredező Szent Kikelet; Jövő színezi az eget. Morcos kis hajnali ködök; Csak a megújhodás örök. Transzcendens álmok szeretnek, Profán vágyak kéregetnek. Ébredező szent Kikelet; Ünneplőben a fellegek. Családok, Nemzetek, Hitek Nélkül a téridő hideg. Zsong az Élet minden szinten; Vagyunk az Egy – és a Minden. Ébredező szent Kikelet; Az Idő kalapja kerek. Túl halálon,… Tovább »

Apává és férjjé lettem; Volt értelme megszületnem. Álmom, Létem, Valóságom; Van gyönyörű kis Családom. Apaság felelőssége A kamaszkor tisztes vége. Apává és férjjé lettem; Lányaimat felneveltem. Anyag múlik, Élet marad; Szerelemből – Jövő fakad. Boldogságom, Célom, Létem; Teszem a kötelességem.  ... Tovább »

Hideg, fehér hótakaró; A Jövő sosem látható. Hogy a Lét merre ficereg, Nostradamus se mondja meg. Rózsából sose lesz gyopár, A jósok világa – kopár. Hideg, fehér hótakaró, Csupán a halál eladó. A Lét nem műszálas kelme; Nincs eleve elrendelve. Talmi szükségszerűséget Csak az anyag-világ éltet. Hideg, fehér hótakaró; A Remény nem megalkuvó. Létbe nem… Tovább »

  Istené a vesződség,Miénk a világ,Nem nőnek a világ végénNadragulya-fák… Tökéletes élethezSzáz év is kevés,Bárki mondja, a világbanNincs elrendelés. Sanda profit-látszatotPoklok felezik,Csak az ördög súgja, hogy aTett “nem létezik”. Istené a vesződség,Miénk az öröm;A műanyag sziklabércenNincs kecskeköröm. Boldogsághoz munka kell,Szabad akarat;A Kegyelem mindörökreIstennél marad.... Tovább »

Helytállás a profán létben; Sosem kolompol az Érdem. Profán hősök – ünnep-lények; Hétköznapokban a lényeg. Lét falára faggyút kentek A fordított értékrendek. Helytállás a profán létben; Félig Földön, Félig Égben…... Tovább »

Októberi hulló falevél.. Minden Jövő Előbb A Múltban Él. A vastag, friss avarszőnyeg kopog, Félénk, Rossz álmú Jövő Nyomorog. Belepi lábnyomainkat az Ősz; Emlékeink: Megannyi Fürge Őz… Októberi hulló falevél… Az ember sose Önmagának Él…  ... Tovább »