Pete László Miklós versei

Ötven évem zuhant tova Az Idő csúszdáján, Magam is egy régi világ Emléke vagyok tán.   Akadt a fél évszázadnak Jobb,  nehezebb éve, De olyan nem történt soha, Amit bánni kéne.   Lányainkat felneveltük, Óvtuk, segítettük, Közben talán a kenyerünk Javát meg is ettük.   Kint a gazdasági válság Sohasem ért véget, Kaptunk hát a… Tovább »

Sötét égben Hold vacog, Fényes éjben hó ragyog, Hallgatagon tivornyáznak A fagyok.   Jeges, sűrű február, Fagy kopog a kapunál, Mikor jön el az olvadás És a sár?   Végre itthon a Gyerek, Körülvesz a jó meleg, Kicsi kályhánk duruzsolva Enyeleg.   Sötét égben Hold vacog, Fényes éjben hó ragyog, Házunk körül fáradt jövő Csavarog…. Tovább »

Meg nem szűnik soha A gondok ostroma; Ágyúznak sűrűn, A fal mégis áll, Míg alá nem ássa majd A Halál.   Egykori ifjúságunk Semmivé lett, De sebaj, Hiszen Helytállás az Élet…   Az évek sora száll, Az idő meg nem áll, A test, amíg csak bírja, Jön velünk, Ha elfárad, Majd sötétben leszünk.   A… Tovább »

Egyszer régen, Attikában Főtt a nép az adósságban; A kamatok embert ettek, Rabszolgaságba vetettek.   Nehéz idő, Nehéz idő; Mit is tehet egy Békítő?   Rossz jelen indulat-árja A vérfürdő-jövőt várja, Vadul villognak a szemek, Ezer oszlop beleremeg.   Kardot köszörülő Idő… Mit tehet itt egy Békítő?   Vén hitelek rossz fullánkja Életerő lelkét rágja,… Tovább »

Öblösödnek a terek, Napok rövidülnek, Szárnyaszegett tegnapok A lábam köré gyűlnek.   Fényesre kopik a múlt, Vak feledés csörtet, Doktrínába zárt képzelet Rozsdás láncot csörget.   Öblösödnek a terek, Napok rövidülnek, Komolytalan lázadások Sírba szelídülnek.   Magyarhonban este van, Kedvesem karomba’, Az ölelés sátrán túl A vén puszta goromba.   Tágulnak a Mindenek, Szűkül a… Tovább »

A dallamban, a rímben, Szóban, mintában, színben, Játékban, Hangulatban, Abban legyél magyar…   A magyar szó nekünk szent, Másoknak hangulat, De attól, hogy nekünk szép Más szépet Nem tagad.   A ritmusban, a hitben, Friss, élni vágyó hitben, Álomban, Szeretetben; Abban legyél magyar….   Már sokszor fogtunk össze Történelmünk telén, S tiszteltek érte minket Az… Tovább »

Reszketegen fut a sápadt Hold a mogorva, nagy égen; Felhők öble mögül duzzog az alkonyi szél.   Itthon a két gyerekem, csendben hullámzik a szombat; Kint a hideg feledés, bent meg a kályha dalol.   Őszi reményeket áld vagy tüntet a csalfa jövendő; Létünk kincstárát biztosan őrzi a múlt.   Kint a világban düh forr,… Tovább »

Tél szolgálója, Október A hű kengyelfutó; A hideghajnal-nevelő, S a fagy-beszoktató.   Tél szolgálója, hallgatag, Goromba hónapunk, Nem érdeklik sem szitkaink, Sem lomha sóhajunk.   Hullámvasútra kényszerít Vén Október-vitéz; Ormáról megriadt szemünk A Tél völgyére néz.   Nehéz emlékek őre ő, Holt-volt gyásszal tele, Halál-nyomatok ezreit Bujtatja vén köde.   Tél szolgálója, Október, Kedvetlen vén… Tovább »

Hűséges jó Barátom, Víg arcú cimbora; Kitart, amíg csak élek, Nem árul el soha.   Lehet nagy nyári hőség, Vagy dermesztő a tél, Az én kedves Barátom Nagyon serényen él.   Az Élet mindig fényes, Ha mellém áll vagy ül, Az Öröm, ha Ő is itt van Engem el nem kerül.   Mert hivalkodni nem… Tovább »

Vén Szeptember tisztes vágyban, Frissen hullott levél-ágyban Öregfiús jó reménnyel Nászra kél a verőfénnyel.   Verőfényes őszi évek, Mélyen megélt szenvedélyek, Az ifjú nász: szilaj köröm; Az őszi nász: fényes öröm.   Ha mosolyog a Szeptember, Életről beszél az ember, Párnák, álmok, csókok közül Érett lélekkel üdvözül.   Ha a Szeptember mosolyog, Megalkuvás gyomra korog,… Tovább »