Pete László Miklós versei

Huszonnégy éves a Kislányom Huszonnégy éve ünnepeltünk Egy új, aprócska Életet, Holtfáradtan és önfeledten Lebegtem a város felett. Feltornyosult akkor az Élet Szép, fodros hullámtaraja; Megfuttatott, majd apává tett Egy varázslatos éjszaka. Már este biztos voltam benne, Nem alszom át az éjszakát, Hajnali három után aztán Megláthattam a kisbabát.. Huszonnégy év telt el azóta, De… Tovább »

Magasan jár a Napunk; Élni, Szeretni Alkotni Akarunk.   Ifjú Tavasz messze jár, Verítéket, Szent Örömöt Ad a Nyár.   Amíg tűz a napsugár, Kezünkre és Szellemünkre Munka vár.... Tovább »

Fáradt estén… Fagyoskodik február, Ringat a busz, Feleségem Hazavár.   Sóvár sátán Rezignációt kutat, Ködszeméttel Szórja tele Az utat.   Derengő Hold… Bágyadt, Halovány ezüst, Kéményünkből Fütyürészve Száll a füst.   Fáradt estén… Kopog a hideg beton, Nagy léptekkel közeleg A nyugalom.   Úszik felém Két kutyánk A köd felett, Két szempár, meg Határtalan Szeretet…. Tovább »

Szent karácsony első napján Az ég szürke csónak, Csupán a széltől van hideg, Híre sincs a hónak.   Az évszakok eltolódtak, Most ál-március van, Bezzeg szakadni fog a hó Talán – márciusban.   Fent lebegnek piszkos, szürke Rongyai az égnek; De valahol mégis szól a Karácsonyi ének.   Bár a szokott díszleteket Sehol meg nem… Tovább »

Áldó napfényt kérek Rongyos nagyvilágra, Elhanyagolt Múltra, Toprongyos Jelenre, Hátha egyszer Fényes jövő Teremhetne.   Nemzetek, országok, Kicsi és nagy népek; Jó szándékotokra Áldó napfényt kérek!   Áldó napfényt kérek Vén Európára Sok régi tornyára, Ódon városára, Európa minden Nyelvére, Honára.   Szerény kicsi népek, Áldott kisebbségek; Kitartásotokra Áldó napfényt kérek!   Áldó napfényt kérek… Tovább »

Már felnőttek a Lányaink, És néha hazajönnek, És kopottas ruhája van A meghitt, régi Csöndnek.   Most újra nyári szép napok Hódolnak tiszta Égnek; Bolyongó szent emlékeink Szép csendben hazatérnek.   Roskad már kedves körtefánk, Még üdvöt ad az Élet; Sokévi édes szép nyarunk Már ősziesre érett.   Te drága, édes Anikóm; Szerelmünk Isten érti;… Tovább »

Napról napra, mindig újra Tárt lélekkel, Összebújva Lélegzik A Szerelem.   Hosszabb meg rövidebb évek Megpihenni be-betérnek, Ez Múlt lesz, Az Sejtelem.   Isten egymásnak teremtett, Élünk fényes, ősi rendet, Minden percünk: végtelen.   Szelíd béke szent csöndjében Élni a Másik szemében; Hétköznapi szerelem.   Napról napra, mindig újra, Vénülve és megújulva Lélegzik A Szerelem.... Tovább »

Kora nyári friss derű Száll a levegőben, Remény-Csipkerózsika Most van ébredőben.   Eljövendő szép napok Ígérete zendül, Az összes gond sápadt arca Mosolygósra pendül.   Tombol a déli meleg, Zsongnak a friss lombok; Jövő-kékben virítanak A távoli dombok.   Kora nyári friss derű Ragyog Lét szemében, Talán csak bizalomból és Hitből áll az Éden…... Tovább »

Májusi éjszaka, Csillagos vigasság, A kerek égbolton Mélység és magasság.   Jövő még nincs, de már Elült a Múlt szele; A Jelen mindig a Boldogság ideje.   Boldognak lenni az Élet akarata; Csók, szerelem, mámor, Májusi éjszaka.   Tiszta gondolatok Mellé tiszta lélek; Boldog maradhatok, Ameddig csak élek.   Ráborul, mint bajtárs Sírjára a baka,… Tovább »

A méltóságos Végtelen Egy pillanatba bújt, S a zsémbes öreg végzet fala Újra porba hullt.   Füst és korom Lett a korom; Éveim eladom; Itt állok újra – fiatalon – A boldogságnál nincs Nagyobb hatalom.   Amíg testemben a világ Végleg meg nem roppan, Szeretlek, Kedves! Évről évre Mindig Egyre Jobban!... Tovább »