Pete László Miklós versei

Már felnőttek a Lányaink, És néha hazajönnek, És kopottas ruhája van A meghitt, régi Csöndnek.   Most újra nyári szép napok Hódolnak tiszta Égnek; Bolyongó szent emlékeink Szép csendben hazatérnek.   Roskad már kedves körtefánk, Még üdvöt ad az Élet; Sokévi édes szép nyarunk Már ősziesre érett.   Te drága, édes Anikóm; Szerelmünk Isten érti;… Tovább »

Kicsi asszony, Kicsi párom, Drága Anikóm…   Kicsi asszony, Kicsi párom, Drága Anikó, Életem kunyhójában Legfontosabb Lakó.   Lányok gondos Édesanyja, A kicsi ház gazdasszonya, Drága Anikó   Kicsi asszony, Kicsi Társam, Szövetségesem; Folyam vagy, És mellékfolyód lett Az életem.   Volt: Két fiatal szerelme; Lett: Család: a Lét értelme.   Kicsi asszony, Kicsi társam,… Tovább »

Itthon a két lány; esti zsibongás tölti az udvart; Langyos a friss, kora nyár; még zsongnak az alkonyi lombok. Tréfa, vidám kacagás, ami újra belakja a házat.   Huncut az est szeme, ünnepi köntöst ölt fel az élet; Tétova szél fuvolázik a könnyed esti melegben; Tapsol a bíbor felleg alól kikacsintva a Hold is.  … Tovább »

Aprócska voltál valaha, S egy felejthetetlen napon, Egy szép, szeszélyes tavaszon Először sétáltunk haza. Madár röppent virágos ágra, S Te mózeskosárból néztél A világra.   Sokat sétálgattam Veled, A nyakamba ültettelek, Néhány meghitt kis éven át Beragyogtad a vén szobát, Volt vidám lárma, Meglepetés, Móka; S Te voltál a leghuncutabb Kis ördögfióka.   Vidáman nevetett… Tovább »

Mikor jöttünk Kicsi volt És Csenevész, Csupán egy kis vézna tő volt Az egész.   Beköltöztünk, Örültünk, Hogy virágzik; Kívántuk, hogy éljen velünk Sokáig.   Kívántuk, hogy erősödjön, Ha lehet, Terjeszkedjen, Töltse be A teret.   Egyszer régen Volt egy első Pillanat, Tekinteted az enyémben Elakadt.   Lettünk egymás számára A VALAKI, S megszületett Kettőnk… Tovább »

Egy régi, áldott Friss tavasz hozott, És Te lettél a lelkünk tavasza; Mózeskosárban érkeztél Haza.   Izgága voltál hosszú évekig, Huncut kis apró, mozgékony csoda… Aztán hamar elnyelt Az iskola.   Te csacsogó, szép örömlobbanás; Tele volt Veled A régi lakás…   Szerelemföldről jöttél, Mint követ; Nem kaptunk Tőled mást, Csak örömet.   De mára… Tovább »

Talán mi találtuk fel az időt, S megkereszteltük a pillanatot, Hogy kopár lét-hegyen Támaszunk legyen.   Ha jelenem múltammal mérem össze, Szégyenkezne húszéves önmagam; Áldott közép-korom Áldva dolgozom.   A szerelem most határtalanabb, És mélyebb minden bánat és öröm; Az Élet? Tarka rét. Nem csak puszta lét.   Nem érdekel már rendjel, síp-zsinór, Mert fontosabb… Tovább »

Drága Anikómnak Köszönet és hála! Lelke és Szerelme Lelkem felé tárva, Ebben a világban Nem lehetek árva, Drága Anikómnak Köszönet és hála!   Drága Lányaimnak Köszönet és hála, Megszülettek hozzám Erre a világra, Általuk lelhettem Magamban apára, Drága Lányaimnak Köszönet és hála!   Drága Szüleimnek Köszönet és hála, Míg létem vékony volt, Nem szakadt a… Tovább »

Hétvége van, és itthon a Kicsi – Tizenhét éves, s még milyen gyerek; S a reményhozó meghitt szeretetben A szombatest vidáman hempereg. Megtelt az Otthon, S mint csodás rege; A kacaj és a kályha melege Varázslatot zeng: Mégis jó, hogy élek, Mert igazából erről szól az élet. Anikó és a Lányunk összebújnak, Két kis mosoly,… Tovább »

Tegnap valóság volt, Ma már csak ünnep; Hétvége volt, Szépet, Csodát hozott, S ma beragyogja a hétköznapot.   Mindketten egyszerre Jártak erre. Mosolygós nap volt, S egész éjjel kacagott fenn A sajtképű Hold.   Isten adjon Még sok ilyen hétvégét nekünk, Ilyenkor látjuk, hogy Mennyit ér Az életünk.   Szombat reggel Ötvenesen; A Lányok szobáját… Tovább »