Pete László Miklós versei

Huszonkét éve… Még most sem hiszem, És az Időt Hiába kergetem.   Magasra tágul a kék ég felettem, Egy apró kislány Édesapja lettem. Táncolt felettem a tavasz-vidék, És visszhangot vetett A messzeség.   Ma huszonkét éve, Örömfelhőkön Szálltam fel az égbe.   Huszonkét éve Szállt az ég velem, Azon a csodás Régi reggelen.   Tavasz… Tovább »

Köszönöm Nektek, Hogy vagytok nekem, Hogy tartalmas lehet az életem.   Isten örökké áldjon Titeket, Hogy megszülettetek, S Létetekkel Felnőtté tettetek.   Míg szülők nem leszünk, A lét – hamis; A gyermektelen – gyermek maga is.   Ahogy szülővé, Felnőtté Lehettünk; Isten sóhajtott – Bennünk és felettünk.   Míg Gyermek nincs, Az Idő mendegél, Bőg… Tovább »