Pete László Miklós versei

Ádventi estén Fagyos a világ, Öreg házak dorombolnak, Mint ó kabalák. Év vége felé Elszunnyad a rét, Magunkon érezhetjük még Az Isten kezét. Rakoncátlanul Röhög az Idő, Bízik benne, hogy a Múltnak Egyszer szárnya nő. Ádventi estén Hideg Hold ragyog, Örömódát gyakorolnak A kerti fagyok. Téli varázslat Halkan muzsikál, Sok mogorva pesszimizmus Fagy-glédába áll. Vén… Tovább »

Téli szél-keresztség, Sálat venni tessék, Ádventet hoztak nekünk a Hosszú téli esték. Jeges, vad szelekkel Érkezik december, Szeretetbe, emlékekbe Öltözik az ember. Kopaszon aggódnak Még az öreg fák is, Fogát csikorgatja a Tél, A vén liberális. Téli szél-keresztség, Fűtött jelen-esték, A propaganda-jövőről Mállik már a festék. Kamasz-emberiség Bambul fel az égre, Már nem kéne játszadozni,… Tovább »

Ádvent felé közeledve Ősz-kapu megvetemedve… Mogorván gunnyaszt november, Kabátba bújik az ember. Pitymallat fagyosan eszmél, Távolból már dörmög a Tél. Ádvent felé közeledve Az éjszaka vénhedt medve. Kopik az évről a kéreg, Éledeznek a veszélyek. A profán lét partjainál Horgonyoz a téli halál… Ádvent felé közeledve Vibrál Isten Jövő-kedve… Kifényesednek a napok, Lámpasorban ádvent ragyog…. Tovább »

Kert végében Ősz kapirgál, Rövidül a nappal, Hosszabb lesz a nosztalgia Minden pillanattal. Deresedő vén Október A Múlttól lesz részeg, Megbűvölik Idő-rések, Idő-áttűnések  Csípős októberi éjben Múltak kavarognak, Szava-lelke itt bolyong Hajdan tegnapoknak. Október közepén.. Az Ősz örök peremén.. Miközben valahol Távol Ádvent jön felénk.... Tovább »

Őszutó, hideg eső, Didereg a Teremtő; Sivár pusztája közepén Vigyorog A vén Idő.   Jéghideg eső szitál, Fagyok ígérete száll, Világvégi stadionban A Remény Vesztésre áll.   Az őszutó ócska szán, Sötét lett a délután, Kegyvesztetten síró szelek Zúgnak a vén Körtefán.   Őszutó, hideg eső, Fáradt hajnal, reszkető; Gyürkőzni kell, hideg télre, Kell kitartás,… Tovább »

Didereg az éjszaka, Reszket a köd rajta, Csengő-bongó ádvent szavát Talán meg se hallja.   Recseg a fagy szólama, Pökhendi szél fújja, Kékre fagyott a hidegben Vén december ujja.   Fent a horizont mögött Karácsony szikrázik, Valahol talán a kisded Jövő kacarászik.   Didereg az éjszaka, Remegnek a fények, Szobában bújnak össze a Fáradt szenvedélyek…. Tovább »

Nehéz évnek Hosszú vége, Megbékélés, Öröm kéne.   A türelem tű fokán is átment; Simogasd meg a lelkünket, Ádvent.   Rövidülnek a nappalok, Kósza reménység andalog.   Apad a bűn, fogy a vétek, Gyülekeznek már a fények.   Idő hepehupás útján Fürge öröm előttünk jár.   Csendes öröm lelket ment, Ádvent új reményt teremt.  … Tovább »

Túl köznapi gyötrő gondon, Karácsony a horizonton.   Ádvent vége – bársony ernyő… Díszre vágyik a kis fenyő.   Korán fekvő, lusta napok; Isten közöttünk andalog.   Túl kócos idő-bozonton; Karácsony a horizonton.  ... Tovább »

A fáradt Hold csillagköd-székre ül, Tanácstalan a hideg Egyedül.   A éjszaka Néma, sötét korong, Idő határán Vén szkepszis bolyong.   Mégis… Az egyre rövidebb napokban Érezzük Istent Napról napra Jobban…... Tovább »

Bágyadt ádventi napon Múlt bóbiskol a padon.   Eddig kedélyes a Tél, Régi vicceket mesél.   Köd ül jövendő fagyon Bágyadt ádventi napon…   Bágyadt ádventi napon Csak a Jelen hatalom.   Csíp a hajnali hideg, Nem hódolunk senkinek.   Fáj a szabadság nagyon; Bágyadt ádventi napon.   Bágyadt ádventi napon Remény a Jövő-vagyon.  … Tovább »