Didereg az éjszaka

Didereg az éjszaka,

Reszket a köd rajta,

Csengő-bongó ádvent szavát

Talán meg se hallja.

Recseg a fagy szólama,

Pökhendi szél fújja,

Kékre fagyott a hidegben

Vén december ujja.

Fent a horizont mögött

Karácsony szikrázik,

Valahol talán a kisded

Jövő kacarászik.

Didereg az éjszaka,

Remegnek a fények,

Szobában bújnak össze a

Fáradt szenvedélyek.

Lomha sötét fellegek

Sejtelmet sodornak;

Új életről ábrándoznak

Odakinn a holtak.

Létbe merül az anyag,

Az álom a lényeg;

Kampós bottal lépegetve

Jönnek a remények.

Fent az égen Orion

Csillagokat kerget;

Lent ünnepi várakozás

Tölti be a lelket.

Didereg az éjszaka,

Hold sóhaja szisszen;

Fent is, lent is megújul a

Bennünk lakó Isten.