Pete László Miklós versei

Ha a világ csak profán, Semmi felelősség; Sírba száll az igazság, Az ítélet A kétség.   Ha a világ csak profán, Mindent idő csap pofán, De mi van, Ha nem profán?   Ha a világ csak anyag Nincs igazi Rendje, Mihamarabb törekedni Kell akkor A Csendre.   Ha a világ csak anyag, Mindegy, ki milyen… Tovább »

Önfeledt nap lesz-e még? Nyugodt óra lesz-e még? Szorgalmas hétköznapokat Ád-e még az ég? Sírnak a szélben  a fák, Elfonnyad minden virág, Sarkaiból kifordulni Készül a világ. A Jövő semmibe hullt, Csökevényes lett a Múlt, Minden lámpa, minden Remény A földre borult. Őszinte könny lesz-e még, Könnyed öröm lesz-e még? Marad-e bármilyen Élet, Ha eljön… Tovább »

Bárányfelhő-pamacsok Fenn a nyári égen; Egy-egy nyári pillanatban Földre száll az Éden.   A múlt sose nyomorít, Jövő sose éget, Mindig csak az éppen megélt Pillanat az Élet.   Néha egyre rövidebb, Máskor egyre hosszabb, Csak a nem létező jövő Lehet egyre rosszabb.   Bárányfelhő-pamacsok, Díszei az égnek; Békességes, tiszta vágyak Szent lángjában égnek.  … Tovább »

(Államalapításunk ünnepén) Maradni vagy beolvadni? A mi dolgunk: megmaradni. Megmaradni, Megmaradni… Ezerszáztizenhat éve Egybefűzött magyar kéve Nem szállhat szerte a szélbe. További sok ezer évre Kísérje Magyar szó, Béke. Magyarok voltunk És vagyunk; Múltunknak Léttel tartozunk. Maradni vagy beolvadni? Önmagunkat el nem hagyni, Megmaradni, Megmaradni… Sokszor volt mitől félteni, Sokszor volt kitől védeni; Félni, Félteni,… Tovább »

Pünkösd áldott ideje… Ragyog a Nap, A gonosznak Ajtón kívül a helye.   Áldott pünkösd, tiszta fény… Néhány napra Egybegyűlik, Szakajtónyi friss Remény.   Lehet bármi változás, Amíg élünk, Mindig lehet Mindenből Feltámadás.   Áldott pünkösd ideje… Minden szépnek Minden jónak A Remény a kútfeje.... Tovább »

Nyarat záró, bús eső Zúdul a világra; Céllal jöttünk mindannyian, Csak az Idő árva. Megremeg a levegő Ősz sóhaja hallik, Múltak óceánján ezer Emlék felmorajlik. Újra tépelődni kell Ezer jövő-gondon; Új szeptember-küszködések Túl a horizonton. Nyarat záró, bús eső Tócsák cseperednek, Nyár-álomból ősz-ébredést Jósolgat a felleg. Bágyadtabb a napsütés, Csak a Remény lángol, Nagyot kortyol… Tovább »

Új hiteknek tavasza; Csőstül ömlik a remény, Aki tiszta tud maradni, Naiv legyen, vagy Szerény.   Ez a tavasz tiszta még, Csak a világ eszelős; Aki boldog tud maradni, Naiv legyen, vagy Erős.   Magyar tavasz – tétova, Hosszú télben átfagyott; Másutt a pusztításunkra Verik már A tamtamot.   Új hiteknek tavasza, Remény-termő illatok; A… Tovább »

Tavasz van, és újul már A falevél, Nem mindenki próféta, Aki beszél.   Csendben felöltözködnek Megint a fák, Nyújtózkodva ásítozik A világ.   Végre tavasz. Az alkonyat Kellemes. A politika nagyszájú Ószeres.   Süt már a Nap, az enyhe szél Port kavar; Csak az emberi fejekben Van zavar.   Tavaszodván, csilingel A sok virág; S… Tovább »

Papíron minden rendbe’ van: Szép, délceg számsorok; A számnak nem fáj semmije, S a gyomra sem korog.   A Lét nem kellem, nem öröm, Nem fény, nem grácia; Az Élet lényege csupán A bürokrácia.   A szépen hizlalt űrlapok Szent rendje már bevált; Ezek pótolnak mindenütt Életet és halált.   Papíron minden rendbe’ van, Űrlap-gyártásra… Tovább »

Mindig olvasok valamilyen könyvet… Néha többet is. Van a táskámban, Van a gépem mellett, Meg egyebütt; Hiszen könyvre szükség van Mindenütt. Az unalom társas veszedelem, Nagyon sajnálom a betegeit, Egyedül nem unatkozom soha. Van munka, Van könyv Ameddig csak élek. Gyerekkoromban lett a szenvedélyem Az olvasás. Lekötött, Felemelt, Rossz végzetem örökre Elszelelt. Mindig olvasok valamilyen… Tovább »