Pete László Miklós versei

Búcsúzó Télre jön Tavasz, A rész így lesz egész, Az Isten erre mosolyog, Költségre mit se néz.   Ha pénzen múlna, a Tavasz Sohase jönne el, Gyilkolna jelent és jövőt Az olcsó fagy-lepel.   A teremtés csak szent öröm, Nincs kamat, osztalék, S a szent piac csak oda tesz, Ahol már van elég.   Mint… Tovább »

Áldott pillanatok Véget sose érnek; Egyedül miattuk Lehet szép az Élet.   Az áldott pillanat Csodás lelki béke; Fényben úszik létünk Minden szép emléke.   Érezzük, hogy van értelem, Szeretet, cél… Hogy minden ember egy Közös világban él.   Áldott pillanatban Felragyog a Lélek; Soha semmi el nem vész, Fontos az Élet.   Fény ragyog… Tovább »

Rejtőzködő csillagok… Vén galaxis nyikorog; Fáradt Idő felhő-teste Sejtelmesen gomolyog.   Hol vannak a tegnapok? Rejtőzködő csillagok…   Rejtőzködő csillagok… Szívós öreg Tél kopog; Légüres tér – vén Becsület Magányosan imbolyog.   Settenkedő sors morog; Rejtőzködő csillagok…   Rejtőzködő csillagok… Holt szabadság sompolyog; Szájzárat növesztenek A globalizált holnapok.   Győztes enyészet ragyog, Rejtőzködő csillagok…... Tovább »

Latyakkal köszönt a Tél; A szkepszis remélni – fél.   A napfény sápadt gyerek, Pocsolyában hentereg.   Dölyfösen cuppog a sár; A közöny – közönyre vár.   Latyakkal köszönt a Tél, Aki csügged, élni – fél.   Búsan hallgatnak a fák; Fagyra készül a világ.   Az anyaghit félve él; Jégkorszak lesz-e a Tél?  … Tovább »

Trónját vesztett Tél király, Újra sorompóba áll, Talán bizony eltökélte: A farsangért bosszút áll.   Márciusnak idusán “Talpra magyar” ritmusán Erőszakos hóvihara Egy országot vert kupán.   Sírnak-rínak az egek, Felhő-függöny szétreped, Márciusi hó-tömkeleg Lepi be az ünnepet.   Tél röhög az ablakon, A síkság: fehér flakon; Tízezernyi honfitársunk Fogságban az utakon.   Megszálló jeges… Tovább »

Idén nem volt zászlótenger, Csak jeges téli gőzhenger.   Nem érkezett nyakra-főre, Tudni lehetett előre.   Mégis a hosszú hétvége Sokakat csábított jégre.   Az elakadt kocsisorok Között cudar szél kavarog.   Március téli idusa, Tavasz helyett jeges tusa.   Vitéz szónoklatok helyett Van-e tevékeny szeretet?   Most nem elég a kokárda, Akad-e segítő gárda?… Tovább »

Szürkeséges január; Bokáig ér már a sár.   Pityereg a szürke ég, Tanácstalan szürkeség.   A múlt pora mára sár, Lomhán köröz a madár.   Eső hull vagy hódara; Jelent lep a múlt sara.   Szürkeséges január; Ami él, mind jóra vár.   Holnap? Ködös hegyorom; Béke legyen, s nyugalom.   Legyen Élet-tisztelet, S a… Tovább »

Tekinteted betölti Az egész Életem; Köszönöm, hogy vagy nekem…   Jelenléted Istentől nyert Ősi Kegyelem; Köszönöm, hogy vagy nekem…   Por a testünk, S korcsolyázunk Égi flaszteren; Köszönöm, hogy Mindörökre Megmaradsz Nekem!... Tovább »

A Tejút sávja halovány, És szürke, mint a vas; Ott poroszkál tán Isten is, Mint rosszkedvű lovas.   A fényes Szíriusz csupán Pislákol csendesen; És szundikál vén Orion, Örök vadász-lesen.   A távolban a mély sötét Talán öltönyt visel, Majd összeugraszt Valakit Holnap Valakivel…   Aludni tér a jó szándék, S a büszke Szeretet; S… Tovább »

Bágyadt égen táncol a Nap, Február; Nagyon messze még a nyár.   Hajnalonta függ az égen Szürke köd; Ég-anyó pulóvert köt.   Délben a szél felhők felett Lovagol; A tél lassan csomagol.   Ház tövében kinyílt három Hóvirág; Fejlődik még a világ.   Latyakos a Föld orcája, Február; Némán alszik a határ.   Vízöntőbe lép… Tovább »