Pete László Miklós versei

  Trutymóságos idők járnak; Nagy étvágya nőtt a sárnak.   Az eső hull, csepeg, szitál, Irigy téli szél kornyikál.   Idő zord, ködös hajlatán Tócsákba gyűlik a profán.   Felismerhetetlen a rét; Fagy-cenzúra jelzi jöttét.   Nagy étvágya nőtt a sárnak, Trutymóságos idők járnak.... Tovább »

  Januári ócska szelek; A világ “elitje” beteg.   A Jövő szakadhat félbe, Pénz lép agyvelő helyébe.   Sors futószalagra ragad, Cserép helyett csak por marad.   Megint mindenütt fegyverek; Januári ócska szelek.... Tovább »

  Néhai vörös csillagok Meddő emléke kavarog.   Égi felség stilizálva, Rossz jelképpé degradálva   Zászlón, Sapkán, Épületen Megjelent, ha kellett, ha nem.   Néhai vörös csillagok; A Múlt éhes gyomra korog…   Világforradalmi dogmák Már önmagukat siratják,   De új “eszme” akad máris; A sátán ma – liberális.   Néhai vörös csillagok Műanyag mítosza… Tovább »

  (A tegnap írt Fagyos téli éjszakákon című versemet mindkét versblogomról meg akartam osztani. A Facebook az egyiket simán átengedte, a másikhoz azonban ezt a szamárságot fűzte: “Az üzeneted nem sikerült elküldeni, mert más Facebook-felhasználók által sértőnek talált tartalom található benne.” Később még ezzel az újabbal is megfejelte: “Az URL-cím sérti a kéretlen tartalmakkal kapcsolatos… Tovább »

  A gonoszság árverésen Nagy globális pláza-széken.   Isten napja lemenőben, Minden bolond ünneplőben.   Az érintett fénykörbe áll, Minden pénztömeg licitál.   A gonoszság árverésen, Ahogyan már gyakran, régen…   A vevők el sose késnek; Híre sincs a “fejlődésnek”.   Falra borsó… Meg se kottyan; Pénz, hatalom – mindig ott van…   A gonoszság… Tovább »

  Nincs egyedül üdvözítő Csalhatatlan szózat; Silány tragédiák helyett Kéne jó bohózat.   Sose megy az emberiség Egyetlen akolba, Mindig számos út vezet majd Mennybe és pokolba.   Nem a közös globál-akol Lehet az út vége, Hanem az együttműködő Aklok szövetsége.   Nincs egyedül üdvözítő Mágikus zsolozsma, A Fejlődést az egyének Boldogsága hozza.... Tovább »

  Világvégi éjszakában Térdel a Múlt egymagában,   Vállán hosszú, kopott kabát; A Jelenért suttog imát.   Vén doktrína-kísértetek Sötét ködben örvénylenek.   Megbomlott a “fent” és a “lent”, Bőg a profán, Hallgat a Szent.   Térdel a Múlt egymagában; Világvégi éjszakában.... Tovább »

  Volán mögött, hóesésben, Egyre szigorodó Télben.   Ablaktörlők táncot ropnak, Emlékek jelenné kopnak.   Közepén a ködtengernek Idő-bolyhok ábort vernek.   Az éjszaka mind mostohább; Van-e tovább? Merre tovább?   Egyre szigorodó Télben, Volán mögött… Hóesésben…... Tovább »

  A Lelki Béke ostroma Nem szünetel talán soha.   Profán világ falanxba áll, Lándzsát szegez, Követ dobál.   Járvány, Piac, Politika; Minden hír egy hosszú pika.   Mégsem arat sikert soha A Lelki Béke ostroma.... Tovább »

Ebbe a mai világba  Pürrhosz király Beleillene; A globális térben  Fennen lobog A néhai szelleme.   Fölösleges törekvések, Meddő célok Bendője korog; A látszólagos kedvesség Pajzsa mögül Vadul vicsorog.   A globális Világ-hübrisz Célba sose ér, De miatta Patakokban Ömlik majd A vér…   Globál-pénznek emberélet Nem számít sose… Ebbe a mai világba  Pürrhosz király… Tovább »