Pete László Miklós versei

  Hunor és Magyar egykoron; Távoli mítosz-partokon   Szert tevének férfi-övre, Pattannak felnőtt-nyeregbe.   Szarvas jön Jövő képben, Űzik Idő erdejében.   Hunor és Magyar egykoron Idő-rengetegben oson.   Gonosz, tüskés szkepszis-ágak; Hunor és Magyar szétválnak.   A csalóka Történelem Mélyebb, mint minden sírverem.   Hunor és Magyar egykoron Tudták, honnan ered a Nyom,  … Tovább »

Számodra nem vagyok, csak múmia… Voltam hajdanában: Urak Ura…   A végtelen pusztákon egykoron Gyorsabban járt a szavam, mint a szél, Toppantásomra támadt hadsereg, Irigyeltek az összes istenek…   Tábortűz mellett bőgött a duda… Voltam hajdanában: Urak Ura…   Amerre íjhúrok zenéje pengett, Minden virradat számomra derengett, Tanultam élni, Parancsolni, Kérni; Voltam a végzet ellensége:… Tovább »

Kárpát-medence-Őshazánk; Nyelvi Anyánk – Népi Apánk…   Itt élt a nyelvünk elődje, Itt született minden őse.   Őskor óta örök szállás, Hosszú-hosszú néppé válás…   Némán és forrásszegényen, Neves népek hátterében,   Ókor bíbor sötétjében Itt éltünk már nagyon régen…   Kárpát-medence-Őshazánk; Nyelvi Anyánk – Népi Apánk…   Talán tanyákon rejtőzve Rejtőzködött nyelvünk őse,  … Tovább »

 (Zrínyi Miklós halálának évfordulóján)   Zrínyi Miklós, Költő és hadvezér… Gyásznótát zeng A novemberi szél.   Harangszó a novemberi ködben, Ágyú dörren, Búsan kondul az ég, Mindent belep A feketeség…   Komoran szürkéllenek az egek… Gyász-esőt könnyeznek a fellegek…   Harangszó a novemberi ködben… Marad a könny, A Múlt tovaröppen, És úgy vigyázz ránk  A… Tovább »

Trója vén citadellája Hektórt már hiába várja…   Kikötőben ezer hajó; Árnyékban pihen a faló.   Régmúlt korok szürke ege; Lábjegyzetnél több a rege…   Mindig odaát a lényeg; Holt hősök örökké élnek.   Mindig végtelen a pálya; Trója vén citadellája.... Tovább »

Markáns alakját sűrű köd takarja. A rárakódott pletyka-rétegek Véső számára is nagyon kemények, De mégis él alattuk a Király, Ezer jel mutatja, hogy Ránk figyel, És ha kérdezzük, Magyarul felel.   Megtették Gácsnak, Germánnak, Töröknek, Elsárgult dogma-levelek zörögnek Az Emlékének lombjai alatt, Tiltják, Tagadják, De – miénk maradt.   Lebeg Múltunk ezüst tavának kék egén,… Tovább »

Hagyományunk – magunk vagyunk… Míg őrizzük – megmaradunk.   Másokét mélyen tisztelve, Magunkét szívből szeretve,   Életünket megszentelve Találhatunk szép Jövőre.   Hagyományunk – magunk vagyunk. Benne él az Akaratunk.   Bármit mond sok köldöknéző Lélek-vert kudarc-böngésző,   Jövőbe más út nem vezet, Csak a makacs Emlékezet.   Másra nem támaszkodhatunk; Hagyományunk – magunk vagyunk.... Tovább »

A néhai Huszár Péter Lovagol az égi réten.   Nagy a tekintélye Neki, Ellenség is süvegeli.   Túlerő-héroszok nézik, Még halálában is félik.   A néhai Huszár Péter Nem alkudott szépszerével.   A huszárság mintaképe, Csupa virtus az emléke.   A Magyarok Istenének Egyik legjobb katonája…   A néhai Huszár Péter Valamikor nagyon régen…  … Tovább »

A néhai Simon mesterOly döntésre jutott egyszer, Hogy sok magyar szót használva,László királynak ajánlva Alkotja meg híres művét:A magyarok történetét. A néhai Simon mesterÖnmagáról írni restell. Hogy ki volt Kézai Simon?Ködbe veszett az összes nyom… Tán Dunakeszin született,Tán udvari pap lehetett… A néhai Simon mesterLúdtollával jövőt tesztel. Mindent az ujjából szopott,Vagy valami olyat tudott, Ami… Tovább »

Tarsolylemez életfájaIgaz történelmét várja. Más volt a hajdani világ,Nem az, aminek tanítják. “Finnugor” dogmarengetegNem adott a Múltnak helyet. Tarsolylemez életfájaVisszajött az Óhazába. Később germán életterek,Szláv őshaza-elméletek Tolakodtak a helyére;Ezek most vonulnak félre. Felsővány – palmettacsokrok,Ezüst lemez, arany poncok… Magyar mesterek terméke…Szent ornamentika…Béke… Tarsolylemez életfája;Múltunk művészi mintája… Bodrogvécse – Jövőt váróVégtelen palmettaháló… Művészetünk igen régi;Múltunk –… Tovább »