Hunor és Magyar egykoron;
Távoli mítosz-partokon
Szert tevének férfi-övre,
Pattannak felnőtt-nyeregbe.
Szarvas jön Jövő képben,
Űzik Idő erdejében.
Hunor és Magyar egykoron
Idő-rengetegben oson.
Gonosz, tüskés szkepszis-ágak;
Hunor és Magyar szétválnak.
A csalóka Történelem
Mélyebb, mint minden sírverem.
Hunor és Magyar egykoron
Tudták, honnan ered a Nyom,
De azt nem, hogy hová vezet
A hiányos EmlékezHunoet.
Profán csapdák erdejében
Kocsmává züllik az Éden…
Hunor és Magyar egykoron
Indultak egy igaz Nyomon.
Ma mindketten – mint szellemek,
Templomrom fölött lebegnek.
Vagy újraszenteljük hamar,
Vagy belepi a rőt avar.
Halál-soron?
Jövő-soron?
Hunor és Magyar egykoron…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: