Pete László Miklós versei

Szent Örömnek nincs mértéke. Öntörvényű, mint a Béke.   Világába be nem léphet A hivatal, meg az érdek.   Az Igazak Széppé érnek, Szent az Érzés, meg a Lélek.   Az Igazság legszebb éke; Szent Örömnek nincs mértéke.... Tovább »

Hagyományunk – magunk vagyunk… Míg őrizzük – megmaradunk.   Másokét mélyen tisztelve, Magunkét szívből szeretve,   Életünket megszentelve Találhatunk szép Jövőre.   Hagyományunk – magunk vagyunk. Benne él az Akaratunk.   Bármit mond sok köldöknéző Lélek-vert kudarc-böngésző,   Jövőbe más út nem vezet, Csak a makacs Emlékezet.   Másra nem támaszkodhatunk; Hagyományunk – magunk vagyunk.... Tovább »

Újabb évünk Kéz a kézben, Szép, szerelmes Közös Létben.   Múlt-napok emléket hoznak, Jövő-napok várakoznak.   Együtt töltöttük életünk felét, Szebbik felét, Jobbik felét…   Az őszi alkony most is ragyogó, Nagyon jó Veled élni, Anikó!... Tovább »

Mondatai máig hatnak.Akadnak már náluk szebbek,De még nem hangzottakJobbak. Mondatai máig hatnak…Egyre vetnek,Magot szórnak,Egyszer majd talán aratnak… A néhai Immanuel Kant…Kezében régen elnémultA Lant…NyugszikAlant. Ha feltámadna,Mit mondana ma?Régen órát igazítottak hozzá..A mai liberalizációt,Meg a mai globalizációtHogy osztaná,Szorozná? Ha élne,Ma sem félne.A mindenható ésszel szembeszállt,Mikor mindenki arról kiabált… A néhai Immanuel Kant,Azt hiszem,Nem félne, és nem… Tovább »

Újra kell szentelni a világot,Legyen áldott,Hogy legyen Jövő,Legyen Felelet,Hogy elbírjon újÉvezredeket. Az Ember a sátán kapuján zörget,És szét”felvilágosodta” a Földet… MaradtA “lent”,Meg az “idebent”… Kiürült a “fent”;Minden sivár,Reménytelen,Profán –KiabálAz Armageddon után.. Az ördög a profán tetőre hágott,Újra kéne szentelniA világot… Profán felszín..Undok,Siralmas,Dőre;A létrontás útján halad előre… Amíg van egyetlenMeghitt Család,Még megoldhatjuk a világ baját… Újra… Tovább »

Túl határon,HorizontonFel-felsejlikValami…Túl a hétköznapi gondon,Túl profánon,Hazugságon,Túl a szürke messzeségenMeg-megszólal valami…Néha-néha hallani… Szinte bármilyen iránybanTeszem ki a lábam,Talpam alatt ott jajongA régi Magyarország,A teljes Magyarország. Horvátország a kivétel,Meg Szlovénia,Mivel ezek az országokNem a Magyar Királyságnak,Csupán a Szent KoronánakVoltak hajdan tagjai… Túl határon,HorizontonFel-felsejlikValami… Szétosztották,Felszabdalták,Haveroknak darabolták,De hiába,Bennünk ma is él.Létezni fog,Míg szívünkbenZuborog a vér… Szinte bármilyen irányban,Cipőnk nyomát… Tovább »

Életadó energiákViszik a világot tovább. Élnek és benne rejlenekMindenben, ami nem beteg. Nem lepi őket az avar,Mert az Élet élni akar. Életadó energiákLebegik a világot át. A világot nem a butaEntrópia irányítja, Holt életre sose éled,A Lét törvénye az Élet. Életadó energiákÉlik a Remény igazát. Az Életadó SzerelemVan Isten jobbján odafenn. A világ csak tőlük… Tovább »

Lakták Erdélyt, Alföldet valaha… Itt éltek, El nem távoztak soha…   Múltját, Jövőjét Itt hagyta szerteszét Az egykori gepida nép.   Dogma-tornyok földre rogynak, Kopott Hitek csinosodnak; Számos titkot Még a Múlt takar, Az egykori gepida nép Körül azonban ma is még Nagy a Zűrzavar….   Csontok, Sírok, Néhány cserép… Álmát alussza alattuk rég Az… Tovább »

A nagy LétbenMinden ÉletApróMenedék;Legnagyobb kincs a világbanA JóFeleség. Megszületünk,S a vágyainkMentén létezünk;Kell, hogyIsten mellettMás isFogja a kezünk. Az emberiség számáraAddig van Jövő,Amíg szeretheti egymástFérfiÉs aNő. AmígNap ragyog felettünk,Amíg kékAz Ég;Legnagyobb kincs a világbanA JóFeleség.... Tovább »

A Szép mindig természetes,Nem csinálmány-féle,Velünk együtt vegyül el azIsten örömébe. Nem diszponál se hatalom,Se a pénz felette,Olyan marad, amilyennekIsten teremtette. Ha doktrína-vitézek azErőszakra lesnek,Tákolmányaik a SzéptőlMindig messze esnek. A Szép mindig természetes,Mint a tiszta sóhaj,Lelkünk kicsi szobájábanÉl együtt a Jóval.... Tovább »