Pete László Miklós versei

(Mi a fejlődés? – 1.)Az Ember ma Népek halmaza.Ahhoz, hogyNépek EgységeLegyen,Nem elkeverni, beolvasztani,Nem alávetni kell,Nem hamis eszmék sziréndallamávalBecsapva kell globál-romanizálni,De megőrizniMinden Népet,Nyelvet,Családot,Nemzetet,Tradíciót,MertAz Emberség bennük lakozik… A hamis egység látens világvége,De az igazi, az magaA Béke. Az Ember ma Népek halmaza…A Népeket nem felszámolni kell,Kultúrájukat nem angollá lopni,Hanem mind meg kell őketTartani. A Nemzeteket együtt tartani,Fejlődni… Tovább »

Mohamed szultán egykoronBőszen nekivágott,Félholdja alá csődítettRoppant sokaságot. Konstantinápolyt bevette,Uccu neki máris!Legyen hát most már az övéNándorfehérvár is! Ötödik László királyunkIrháját elhordta,Kibicelt is vele szinteEgész Európa. Nem mozdult értünk királyokGyőzhetetlen karja…Védje magát Magyarország,Ahogyan akarja. Nem hivatalos segítségJött, hanem magányos:Mezítláb érkezett. Nem más,Mint Kapisztrán János. Lovag volt, aztán barát lett;Egyház katonája –Lelkesen és tiszta szívvelJött Magyarországra.  … Tovább »

Félévszázados régi TavaszokEmléke még a lelkemben ragyog. A hó után,A hosszú tél után…Bágyadt fényben merengő délutánA ház udvarán…Akkor mondta azt először Anyám:“Istennek hála, most már vége van,A hosszú télnek most már vége van,Tavasz jön, kisfiam.” Csodára várva néztem szerteszét,S hallani véltemA születőFriss TavaszNeszét…És ünneplőbe öltözött a lelkem… Az a délután még mindig sajog…Félévszázados régi Tavaszok…… Tovább »

  Létünk,HazánkSzimbóluma:A FelségesSzentKorona. Őrizték komor századok;Eredete: örök titok. Elásták, el is rabolták,Szenvedett – ahogy az ország. Magyarország koronája –A világon nincsen párja. Tán akadnak gazdagabbak –De jóval fiatalabbak. Másutt tán több a drágakő,S nulla a mágikus erő. MagyarokSzentKoronája…Egyszer került a királyra… Másutt?Ahogy meghalt – “Éljen!”Egy perc sem telt király nélkül…Nálunk nem lehetett király senki fia,Amíg… Tovább »

Élet-végen…Világ-végen…Rommá lőtt falak tövében… Az öreg Nap gyásszal éget;Minden Pillanat egy Élet… Magyar Hazánk,Magyar Hazánk…Száll az utolsó Miatyánk… Élet végén,Világ végén,A Múlt szétlőtt meredélyén… Három pokoli napon átVédtük a király végházát. Torony zuhan,Kőfal reped…Szenteltessék meg a Neved… Élet végén,Világ végén…Száznegyven katona élén… Rohan, akár a kárhozatFelénk az oszmán áradat… JanicsárCsizmája kopog…Legyen meg az akaratod… Élet… Tovább »

Múló évek árnyékában Minden kedvesebb, Egymáshoz még most is  Mindig, Mindig Közelebb…   Ahogy  A Vén Kormányos Az Időn át Vezet, A Szerelem Évről évre Mindig Szebb lehet.   Mint örökkévalóan szép ruha, Rajtunk Az aura…   Ülünk Az Isten vállán…   Veled Minden sokkal szebb Önmagánál…   Vásárlás, Séta, Közös autózás… Kacagó felhők a… Tovább »

Ha kétség áll Hit helyébe;Profán létbenNincsen béke… Beképzelt öreg szkepszisekMellett a Remény didereg. Nehéz dolga van a Nyárnak,Ha a vágyak gyalog járnak… Ha Hit helyett csupán kétség,Sehol nem marad segítség. Az ember világba vetve,Halálfára felfüggesztve… Végzetet odáz egyedül,Mert – pénz által nem üdvözül. Profán milliókat falhat,Mégis koldusszegény marad. Szerelem helyett nagy rakás“Szexuális identitás”; A profanizált… Tovább »

Száz éve…Még tartott a háború…Már minden család éhezett,Vagy gyászolt,Vörösen lángoltAz éjjeli Hold…A világ siralomnak völgye volt…Kifényesedett az emlékezetbenA békeévek fájón szép emléke,S még nem tudták,Hogy rosszabb lesz még a háborúnál isAz új béke…Száz éve…A Nagy HáborúKrátereit sáros csizmák rótták,S még egyben voltMég egyben voltA Régi Magyarország…Száz éve…Patakokban hullt a vérSáros lövészárokba,Fűre,Hóra..S a frontok démoni halálvilágaAz… Tovább »

Nagyapám udvarán Gyönyörű eperfa… Átfogta az udvart Büszke koronája, Hány méter magas volt? Az nem tudom… Elfért alatta A gyermekkorom… Nagyapám udvarán Gyönyörű eperfa… Magas koronája Áldón ránk terül; Igazából az ember Soha nincs egyedül… Nagyapám udvarán Gyönyörű eperfa… Bő harminc éve már, Hogy elment Nagyanyám És Nagyapám… Régen kivágták már a csodafát… Szegényebb nélküle… Tovább »

Lilla-napon, Lilla-napon… Fényképed az asztalomon. Drága szép kicsi Nagylányom Az Isten örökké Áldjon! Lét vizén kis Élet-csónak; Lássalak boldognak, Jónak. Lilla-napon, Lilla-napon Édesapád szeret – nagyon!... Tovább »