Pete László Miklós versei

Mindig a nyár idején kell számot vetni az évre, Hogy maradunk szabadok, hogyha megint jön a tél. Mert amikor már lombokon érzik a Tél közeledte, És még nincs tüzelő, hasztalan ám a panasz.   Most szedi ráncba a Nyár tiritarka virágait éppen; S tétova holnapnak érleli békéjét. Gondosan óvja a téltől a holnapi szót, a… Tovább »

Rongy, bárgyú statisztika méri az emberi létet, Hogy kinek ennyije van, annak az élete jobb.   Mintha csupán egyedül tárgyaknak a birtoka mérné Isten rejtélyét; emberi létünket.   Életszínvonalat nem mér, csak a pénzbeli mérce; Milliomos van fent, minden más meg alul.   Nincs mit ezen keseregni: a pénz a világ puha héja; Emberi Lét… Tovább »

Ami szilárd volt: laza, Girhes a kor horpasza; Nagyvilágunk? Töredékek halmaza.   Allergiát rejt az ég, Szomorú a messzeség; Emberiség? Összesepert törmelék.   Rossz kultúra csikorog, Piac-robot vigyorog; A jövendő? Rongyokban. Gyomra korog.   * Emberélet ritmusát Bamba lárma járja át Lét-folyamba Avantgárd-szennyet bocsát.   Ripacsszín-lila az ég, Egész világ: Törmelék.   Hull média-zagyvalék; Liberális… Tovább »

  Az Élet: ritmus és remény, Verssor, ütem, zene, A ritmus él; a néma rend A halál egy neme.   Az Élet: ritmus és remény, Dallam, melódia, Ott élet sincs, ahol sosem Lehet harmónia.   Az Élet: ritmus és remény, Végtelen akarat, Minden halál csak epizód: Az Élet megmarad.... Tovább »

A jelen, mint szikkadt, száraz kenyér, Töredezik, Repedezik, S mint kihajított, rossz szalámivég; Romlik a város, Pusztul a vidék, Ripacskodik a pénzes söpredék, Habár az erdőt tavasz koronázza, Düledezik a becsület háza, S a gazdának Égig ér a láza….   Miért is? Eljön a tavasz Úgyis. Jövőre is. Ha más nem lesz, terem majd marharépa,… Tovább »

Ablakomon beleső Csendes májusi eső Áztatja a kertemet.   Friss májusi Szeretet, Rovott telet eltemet, Vígan, zölden mosolyog.   A rosszkedv már nyikorog, Pesszimizmus csikorog, Táncba hív a Kikelet.   Komor, rossz lózungos sorok, Erőltetett szimbólumok Helyett Létet akarok.   A kényelem rossz fogat, Halandzsa-létre ragad.   Alabástromtornyokat Renegát líra fogad.   Ablakomon beleső Csendes… Tovább »

Kopognak az első fagyok, Férfi vagyok, apa vagyok.   Késő ősz orcája komor, Kis családom: rózsabokor.   Kicsi házban Anikóval, Nyárban, télben, rosszban, jóban.   Kopognak az első fagyok, Férj vagyok és apa vagyok.   Talpig szóban, Talpig csendben, Az Istennel mindig Szemben.   Jönnek már az első fagyok Kezdet és Vég; Mindig titok.  … Tovább »

Vén január Fagyot Hagyott; A Múltnak Kútja Befagyott.   Magyar jelen Nagyot Fagyott; Jókedve Megfogyott.   A zöld Remény Fagytól fogyott; Dereka Megrogyott.   Az optimizmus Megfogyott, Heve Alábbhagyott.   Koppan a jégcsap a hajnali fagyban az utca kövén; Vén január lakomázik a ködben a Lét örökén; És február, Tán arra vár; Jöjjön a tegnapi… Tovább »

Lüktet a fürge folyó, Friss hullám Tornyosul éppen; Árad a ritmus a víz tükrén, tovatűnik a  tegnapi álom; Zajló ritmus elől menekül nemlétbe a sárga Enyészet.   Zajlik a jég a jövő partján; El nem enyészik a dal, s a szivárvány, Ösvény tárul a fák mentén; ne habozz többé dideregve; Indulj bátran előre!   Tétova… Tovább »