Pete László Miklós versei

Szférák Zenéje – csillagszerenád; Betölt minden szerelmes éjszakát.   A vénülő Föld hallgatag egén Valahol mindig éled a Remény.   Amíg a Hold álom-ködöt kavar, Valahol mindig felcsendül a dal.   Szférák zenéje – csillagszerenád; Csendes, akár egy meghitt, jóbarát.   Dal-mágia; a Múlt fennen ragyog – És hallgatják a néma csillagok.   Dallam-varázsba rejtve… Tovább »

Nem tanít a vers. Sohasem Törzsanyagot tesztel; Nem feleltet, és a költő Nem iskolamester.   A vers nem száraz tudásból terem; A vers a bennünk élő Végtelen.   Nem politizál. Ritmusa Nem a kampány sodra; A jó vers sosem pályázik A szavazatodra.   A vers nem sivár pártpolitika; A vers a tiszta mindenség Maga.  … Tovább »

Ha dallamtalan a világ, A Ritmus otthon ül; Ha van Szerelem, az Élet Még nincs egyedül.   Szürke égben szomorú kis Holdfény könyörög; Egymásra uszított lelkek Rablánca zörög.   A botfülű pénz-enyészet Röhögve nyomul, A világra hazugságok Ködfala borul.   A dallamtalan világban Csöndes a derű; Az alpári hangoskodás Repedt-keserű.   Szférák hangjainak nyomát Belepi… Tovább »

A Nap delel, A Nyár delel, A Lét: Isten fia; A fényes Mindenség talán Csak szent Energia.   Arról mesél A nyári szél, Hogy örök a derű; De múló-véges mind a baj, Tűnő a keserű.   Az Élet él, Hisz és remél, Meg éltet és: szeret; És lustán hömpölyög velünk A víg Emlékezet.   A… Tovább »

Hol van a Lét értelme, az Élet isteni célja? Ünnepi asztal vagy köznapi téma a Lét?   Nagy költő, aki ünnepi versben sejtheti néha; S egyszer az életben mind érezzük a célt.   Létet, szívdobogást szentel meg az emberi líra; Abrak a Léleknek minden vers, ami jó.   Együtt rezdül a versre a Mélység és… Tovább »

Komorodik a világ, Halál lépte dobban, Szorongató nyomorúság Terjed egyre jobban.   Fancsalodik a derű, Gagyi szennye terjed; Megtorpanó optimizmus Cinikusra erjed.   Savanyodik a humor, Zaj öli a csendet, Bürokratikus látszatok Pótolják a Rendet.   Komorodik a világ, Elhervad a rózsa, Élettelen pénz-kolosszus Az Élet adósa.   Zsugorodik a jövő, Fekete a zöldség, Életre… Tovább »

A költő isten bohóca, Szíve felőli keze; “Tán azt hiszed, jól csináltad A világot, Domine?”   Isten udvari bolondja, Míg az élet elsuhant, Énekelt és verset mondott, Szállt a szó, zengett a lant.   Hogyha Isten bosszankodott, Fájdalmasan, komoran, “Ne törődj a kudarcokkal, Hallgasd a verset, Uram!”   A költő Isten bohóca, A teremtés fűszere;… Tovább »

Dalaink tárgya legyen: Lét, Igazság, Szerelem.   Ritmus a Lét, Ragyogás, Metrum a szívdobogás.   Ritmusban épül a Rend; Isten is versben teremt.   Rímcsengettyű zenéje Hajnalt hozhat az éjre.   Csupán metrummal terem Lét, Igazság, Szerelem.   Metrum nélkül más se jár, Mint a vénülő Halál.   Osztogat dohos, zöld kekszet, S még dohosabb… Tovább »

Öblösödnek a terek, Napok rövidülnek, Szárnyaszegett tegnapok A lábam köré gyűlnek.   Fényesre kopik a múlt, Vak feledés csörtet, Doktrínába zárt képzelet Rozsdás láncot csörget.   Öblösödnek a terek, Napok rövidülnek, Komolytalan lázadások Sírba szelídülnek.   Magyarhonban este van, Kedvesem karomba’, Az ölelés sátrán túl A vén puszta goromba.   Tágulnak a Mindenek, Szűkül a… Tovább »

Csak körbefordul a világ, És újra visszatér; S bár végtelen a Tér; Ég a Földdel Majd valahol Úgyis összeér, És újra visszatér.   Ritmus az Élet, Csend a halál; Valaki mindig Vár.   Elszáguld a víg ifjúság, És újra visszatér, Mint szívünkben a vér; Küzd a hitvány entrópia, Mint fénnyel A dér.   Ritmus az… Tovább »