Pete László Miklós versei

Gombolyodik, Tekeredik… Múlt-manócskák Hordják-viszik.   Gyorsan szaladnak a napok; Lassan ötvenéves vagyok…   Egyik fele Másik fele Irigy Idő Gyorsul vele.   Meredek az Élet halma, Ránc csak a Halál hatalma…   Gombolyodik, Csavarodik; Sors a Léttel Tusakodik.   A Gombolyag a Homályból gurult; Nincs Jövő, Ha semmibe hullt A Múlt.   Vékony szála Csúszik… Tovább »

Egyszer volt, Hol nem volt, Míg az égen járt a Hold, Mese talán mindig volt.   Nem csupán tárgyak halmaza A lét, az Otthon, a Haza; Az Életet adó erő Kézbe soha nem vehető.   Egyszer volt, Hol nem volt, Amíg magyar élt, Dalolt, Bandukolt vagy robotolt, Magyar mese mindig volt.   Régi hosszú téli… Tovább »

Kívül a hőség, Meg a pénz, És belül: mi magunk, Fut az Idő, telik a Lét Virágzik a Nyarunk.   Kívül a pletyka, média, Irigy politika, A sültreális szürkeség, És belül a Csoda.   A külsőt nyálkás, rossz burok Rongyos bőre fedi, Rabszolga itt a nyár, a Pénz Szolgálni engedi.   Celeb-majmok hordája kint, És… Tovább »

Talán mi találtuk fel az időt, S megkereszteltük a pillanatot, Hogy kopár lét-hegyen Támaszunk legyen.   Ha jelenem múltammal mérem össze, Szégyenkezne húszéves önmagam; Áldott közép-korom Áldva dolgozom.   A szerelem most határtalanabb, És mélyebb minden bánat és öröm; Az Élet? Tarka rét. Nem csak puszta lét.   Nem érdekel már rendjel, síp-zsinór, Mert fontosabb… Tovább »

Szakad a hó. Ellep megint Háztetőt és utat, A tél az ifjú márciusnak Még fityiszt mutat.   A jövőt visszafogja még A túlkoros Jelen, Valóság bilincsét a vágy Viselni kénytelen.   Már minden álom hóvirágról, Tavaszról regél, Havat táncoltat makacsul A márciusi tél.   Hogyha a tél és március Ezt el nem rendezik, A tél… Tovább »

Vén füstoszlop a végtelen; Csak egy pillanat a Jelen.   Múló idővégtelenben Lubickol a boldog ember,   Forró végtelen katlanban Fuldoklik a boldogtalan.   Perc a perccel percért perel; A Szabadság – nehéz teher.   Halálban, mitől se félve, Vagy túlterhelve, De élve.   Szánalmas, élő enyészet A rossz, pesszimista végzet.   Ha az Időtől… Tovább »

Száll az idő, Mint szélben a falevél, Mint szürke légből a hideg eső, Mint ázott karvaly, Prédára leső, Mint akarat; Önmagát kereső.   Száll az idő, Mint a lándzsa hegye, S mi repülünk Sötéten át Vele.   Száll az idő, S mi: sok kába, Kapaszkodunk A Pillanat szépséges hajába; Ezeket az Idő nem veszejti, El… Tovább »