Pete László Miklós versei

Fáradt kora nyári estén Árnyék sóhajt a ház testén. Sötétség rohamát állja A körtefa koronája. Hold csillan a messzeségben, Csak a meddő Jövő ébren. Fáradt kora nyári estén Közös Múltunkat keresném. Jelenünk velünk a Hegyen, Közös Jövőnk – bennünk pihen. Közös álmainkat lesném Fáradt kora nyári estén.... Tovább »

Bárányfelhő-pamacsok Fenn a nyári égen; Egy-egy nyári pillanatban Földre száll az Éden.   A múlt sose nyomorít, Jövő sose éget, Mindig csak az éppen megélt Pillanat az Élet.   Néha egyre rövidebb, Máskor egyre hosszabb, Csak a nem létező jövő Lehet egyre rosszabb.   Bárányfelhő-pamacsok, Díszei az égnek; Békességes, tiszta vágyak Szent lángjában égnek.  … Tovább »

Boldog titka a világnak Az emberi Élet, Gyógyszerként kapta valahol Fátum-irtás végett.   Hideg hörög, Fagy dübörög, Halmokban a hó; Mínusz húsz fok alatt talán Jéggé fagy a szó.   Boldog titka a világnak Lét és Szerelem; Egyik sem fogy és egyik sem Szűnik sohasem.   Cinikus szél sündörög, Dermesztő fagy hőbörög, Februárnak gyilkos fagya… Tovább »

Előttem egy még fiatal, elfogódott Tél oson; Ötvenedik esztendőmet Taposom.   Hozzám bújik sok év óta az éltető Szerelem; Ötvenedik esztendőmet Szeretem.   Ifjúkorom összes álmát véghez vinni Remélem; Ötvenedik esztendőmet Most élem.  ... Tovább »

Megszentelt pillanatokban Áll a csónakunk, Magunkkal azonosulva Boldogok vagyunk. Minden boldog pillanat egy Magán végtelen, Lelkünk medrében hömpölyög Az Örök Jelen. A boldog pillanat nem Jöhet mindenkinek, Csak a Szeretet, az Öröm Szentelheti meg. Megszentelt pillanatokban Él az Életünk, Velünk van, Akit szeretünk, Csak rá figyelünk. Évről évre Kikeletkor Leveles az ág; Megszentelt pillanatoktól Lesz… Tovább »

Új esztendő: Időnk elé Most áll az új fogat, Hozzon nekünk a tavalynál Vidámabb napokat.   Újév: egy nap, és az Idő Megint tovább rohan, Ennek az évnek még előttünk Tiszta lapja van.   Az újév szürke és ködös – Gyarló emberi lény – Mégis elférhet rajta már Egy nagy halom remény.   Lent hófehér,… Tovább »

Az égen fent a gyász szürkéje már, A világ könnye halkan szemereg, Az Idő is hallgat: búsan pereg, És egycsapásra véget ér a nyár.   Minden sóhajra hulló csepp felel, A felleg úr a gyáva ég alatt, A vén Napé a véres alkonyat , S az életünkből újabb év fut el.   A bennünk élő… Tovább »

Nyári szerelmek víg tüze jár, Forr a határ, Zendül az Élet, Izzik a Nyár, Izzik a Nyár.   Égről a felleg elmenekül, Ködbe merül, Tétova vágy is Létre hevül, Létre hevül.... Tovább »

Titkot sóvárgó Jelen Morcos arccal ébred, Tombol a Nyár, tűz a Nap, Ünnepel az Élet.   A Jelen a szép Nyarat Mindig múlni látja, Aggódik, hogy lyukas lesz majd Télen a kabátja.   Pesszimista pillanat Nem talál virágot, Siránkozás neveli a Boldogtalanságot.   Titkot sóvárgó Jelen Retteg fiktív Véget; De nem hisz mást, csak amit… Tovább »

Három vad pírszinges srác, Szervác, Pongrác, Bonifác – Tombol hosszú napokon; Homokon meg romokon.   Az öreg Nap szédeleg, Elmenekült a meleg, A szél se veszi zokon, Eső kopog fadobon.   Fagyosszentek idején Minden mese koravén, Esőcseppek rejtekén Rejtőzik a friss remény.   Fagyosszentek ideje, Az év bűnbánó helye, Lomha bánat szemereg, Esőcsepp és könny… Tovább »