Gyulán sok volt a munka,
Bár nem voltam ma rest,
Ott bent ereszkedett rám
A csendes téli est.
Ám ekkor feljajongott
A telefon szava,
És benne szólt a Hangod,
Hogy nagyon vársz Haza.
Hangoddal átöleltek
Szép évek, tegnapok,
S ötvenhez közeledve
Még boldogabb vagyok.
Tombolhat körülöttem
Szél, gazdaság, kasza;
A könnyem is kicsordul,
Mert nagyon vársz haza.
Van még a nagyvilágnak
Egy csendes kis helye,
Ahol egymást öleljük;
És Otthon a neve.
Örömnek, csóknak, Létnek
Csendes kis támasza,
Ahol Terád találok,
S Te nagyon vársz haza!
Addig szegény világunk
Nem lesz a végzeté,
Míg szól a Hangod értem,
S én indulok felé.
Hiába is komorlik
Rontás, statisztika,
Még van Remény, van Élet,
Amíg Te vársz haza.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: