Pete László Miklós versei

Nőnapos kis Feleségem Kislányként forog, Márciusi verőfénnyel Együtt mosolyog.   Március a most születő Friss jövő okán Kiszellőzteti a Földet A vén tél után.   Fűnyíró a feléledő Földön körbejár, Kacag rá a zabolátlan Ifjú napsugár.   Nőnapos kis Feleségem Tavaszi, vidám, Márciusra szépül a kert Két keze nyomán.   Olyanok vagyunk ma itthon, Akár… Tovább »

Fáradt estén… Fagyoskodik február, Ringat a busz, Feleségem Hazavár.   Sóvár sátán Rezignációt kutat, Ködszeméttel Szórja tele Az utat.   Derengő Hold… Bágyadt, Halovány ezüst, Kéményünkből Fütyürészve Száll a füst.   Fáradt estén… Kopog a hideg beton, Nagy léptekkel közeleg A nyugalom.   Úszik felém Két kutyánk A köd felett, Két szempár, meg Határtalan Szeretet…. Tovább »

Kedélybeteg, Fáradt egek Aurájában Lebegek.   Milyen szép is hazajönni; Alig győzöm megköszönni…   Világ arca: lelki bádog; Fáradt csapadék szivárog.   Fenn sötétlő Fáradt egek; Őszi-lanyhán Pihenjetek…   Hazai kutyaugatás, A kapun belül Minden más.   Milyen szép is hazatérni, Itthon mindig lehet Élni.   Vén, reszketeg Fáradt egek; A világ mindig Gyermeteg.  … Tovább »

Hétköznapi vágyak Tornyos palotája, Már negyven éve sem Öltözött cifrába.   Az Idő gyalulta, Koptatták az évek, Régen semmivé lett Rajta minden kéreg.   Nem kerül rá többé Semmi drága festék, Nem szépíti más, csak A hazai esték.   Hétköznapi vágyak Tornyos palotája Ifjúság rózsaszín Útjait nem járja.   Erős alapja van: Család és Szerelem;… Tovább »

A Lét célt értelmet ad Földnek, Égnek; S az Otthon méltóságot ad A Létnek.   A pénzes a világot körbeéri; A Szabadnak van hová Hazatérni.   Vár az öröm kiéhezve Kapun, Rózsabokron; Méltóságos otthon.   A kapu nyílik, Bűvös, szent határ; Belül a Lélek fényes csendje vár.   Vár belül ezer lélek-rezdülés, Belépni rajta: Újjászületés…. Tovább »

Tetőm fölött süvít a szél, Ultimátumot küld a Tél, Levelet; Ablak alatt farakás A felelet.   Öregedik az esztendő, Duzzog a kamasz jövendő, Fenyeget; Azt mondja, hoz még balsorsot Eleget.   Óév-démon, a vénséges Lét-kufár, Azt mondja, hogy rosszabb lesz A január.   Szegény Hold! Ha néha a Földre tekint, Telet meg politikát lát Odakint…. Tovább »

Kívül a hőség, Meg a pénz, És belül: mi magunk, Fut az Idő, telik a Lét Virágzik a Nyarunk.   Kívül a pletyka, média, Irigy politika, A sültreális szürkeség, És belül a Csoda.   A külsőt nyálkás, rossz burok Rongyos bőre fedi, Rabszolga itt a nyár, a Pénz Szolgálni engedi.   Celeb-majmok hordája kint, És… Tovább »

Talán mi találtuk fel az időt, S megkereszteltük a pillanatot, Hogy kopár lét-hegyen Támaszunk legyen.   Ha jelenem múltammal mérem össze, Szégyenkezne húszéves önmagam; Áldott közép-korom Áldva dolgozom.   A szerelem most határtalanabb, És mélyebb minden bánat és öröm; Az Élet? Tarka rét. Nem csak puszta lét.   Nem érdekel már rendjel, síp-zsinór, Mert fontosabb… Tovább »

Szakad a hó. Ellep megint Háztetőt és utat, A tél az ifjú márciusnak Még fityiszt mutat.   A jövőt visszafogja még A túlkoros Jelen, Valóság bilincsét a vágy Viselni kénytelen.   Már minden álom hóvirágról, Tavaszról regél, Havat táncoltat makacsul A márciusi tél.   Hogyha a tél és március Ezt el nem rendezik, A tél… Tovább »

  Vagytok nekem, És  én Nektek Vagyok; Amíg az Élet egén Nap Ragyog.   Amíg nekünk Tavasz jön hóra, Jégre, Amíg szivárványt ír Remény Az Égre.   Lesztek nekem És én Nektek Leszek; Amíg az Élet Bárhová Vezet.   Amíg egymásnak lenni Jó S nemes, Amíg létezni Szép És Érdemes.  ... Tovább »