Pete László Miklós versei

Nyár király birodalmábanSzépséges az Élet,Megszentelt emlékseregekÚjra visszatérnek. Szkepszisből gyógyult betegekMegint hinni mernek,Madárhang lesz a háttereSzentnek,Szerelemnek. Teljesedéseket újabbVágyakra cserélnek,Régi Titkok új ruhábanÚjra tovább élnek. Boldogságban,Szép munkában,Szerelemben élek…Nyár király birodalmábanSzépséges az Élet…... Tovább »

Hatalmas, szent árnyékábanA Vén Körtefámnak,Elterpeszkedhet az Idő,Akár meg is állhat. Most van igazi kezdeteAz idei Nyárnak,A felhevült nyári álmokEnyhülésre várnak. Élni akar, ami élhet,Az enyészet várhat,Önfeladó csüggedésreNyár üti a zárat. Jövőt hozó reményeitÉlvezem a Nyárnak,Hatalmas, szent árnyékábanA Vén Körtefámnak.... Tovább »

A Nyár-vonat már zakatol,Álmaink földjére hatol. Minél idősebbek leszünk,Annál gyorsabban fut velünk. Augusztus, késő átszállás,Szeptember a végállomás. A Nyár-vonat rohan egyre,Hőség-völgybe,Vihar-hegyre. A végzet csak múltat arat;Előre, Szabad Akarat! A Nyár-vonat zúg, zakatol,Álmaink földjére hatol.... Tovább »

A Nyár Léte – ezerszeres;Örök igazságot keres. Most minden Élet beérik,De – sohasem “első vérig”. Mindennek a Nyár az ára;Most jutunk a Hegy csúcsára. A Tél hiába felperes;A Nyár Léte – ezerszeres.... Tovább »

Nyárköszöntő könnyű ének;Ismét megújul a Lélek. Forró napok gyülekeznek,Múltak Jövő-Hitet tesznek. Magasról néz le ránk a Nap;Szent emlék minden Pillanat. Rejtélyek fényei égnek;Nyárköszöntő, könnyű ének…... Tovább »

Vad nappali hőség utánDühödt szúnyogtömeg csap rám. Inváziós fullánk-üteg;Marnak bokát, vállat, fület. Zümmögő légi haderő,Miniatűr atomfelhő. Égő vörös kis pontocskák;Vakarózik a fél világ.... Tovább »

Hirtelen jött pogány melegKókadt lombokkal enyeleg. Flaszter ásít forró közön;Égig ér a szúnyog-özön. Múlt pihen az Élet-hegyen;Ásítva bólint a Jelen. Hirtelen jött pogány meleg;Jövőt koldulnak az egek.... Tovább »

Szúnyogokban bővelkedőJúniusi éjszaka;Sötét égen vakarózikAz öreg Hold egymaga. Tétova szél szárítgatjaAz éjszaka bocskorát,Pihen a vén látóhatár,Mint egy üres nagykabát. Nyújtózkodik fel az égbeEgy magányos, szép fenyő,Úgy tűnik, hogy maholnap aVilágűr fölébe nő. Kora Nyár, zümmögő hőség,De mégis – harmónia;Szúnyogokban bővelkedőJúniusi éjszaka.... Tovább »

Nyarat hozó Pünkösd napjaA rosszkedvet kikacagja. Kitárja lelkét, aki él,Vidáman susog a levél. Kurta lett az égi szakáll;Harsányan zeng az ifjú Nyár. Nyarat hozó Pünkösd napjaA gyávaságot kacagja. Rettegni: önkéntes halál,De – életre szólít a Nyár. Nyarat hozó Pünkösd napjaAz árulást is kacagja. Élet-csodát más nem tehet,Csak tiszta lelkiismeret. Jövőt Jókedvünkhöz szabjaNyarat hozó Pünkösd napja.... Tovább »

Csökkentett módban jött a nyár,Tócsákban úszik a határ. Az égen bozontos, undokIszapszürke esőfrontok. A Jelen tétova vidék,Élni akar a Maradék. Gyülekezik az új tatár;Csökkentett módban jött a nyár…... Tovább »