Pete László Miklós versei

Augusztusi forró ideálok,Fontosak a beteljesült Álmok. Ha teljesült Álmok nem lennének,Profán gondokból állna az Élet, Ördög felé lengne fehér kendő,Soha többé nem volna Jövendő… Fontosak a beteljesült Álmok;Augusztusi forró ideálok.... Tovább »

Augusztus pazar pompájaA Nyarat lassan lezárja. Biztatást, útravalót adAz utolsó nyári hónap. Feltölt majd a jövő Nyárig,Következő napsugárig. Újat nyit,A régit zárjaAugusztus pazar pompája.... Tovább »

Szeszélyes az idei Nyár,Sok eső, kevés napsugár. Néhol Tavasz után kutat,Máskor meg már Őszre mutat. Barna levél zörög a fán;Csak ihar jön – vihar után. Szeszélyes az idei Nyár,Zaklatott Múlt – Jövőre vár… Idősíkok Múltba bújnak,Mint a szétterpesztett ujjak. Mindig a Jelen ad erőt;Teremt Múltat,Teremt Jövőt… A Hit a legerősebb vár;Szeszélyes az idei Nyár.... Tovább »

Augusztusnak első napjánRáébred az ember,Hogy ez a Nyár is elszalad,Jön majd a szeptember. Rövid Nyárnak hosszú Ősz, Tél,Meg Tavasz az ára,Hálásan nézünk a halvány,Bágyadt napsugárra. Augusztusnak első napjánTöbbször áztunk bőrig,Konstatáljuk: még egy teljesHónap van az Őszig.... Tovább »

Júliusi vihar utánLevél zörög a körtefán. A tegnapi vad viharokUtószele itt sompolyog. Holnapi vad viharokatFrontok ördöge válogat. Júliusi vihar utánSár porlik az Égre – bután. Múlt meg Jövő szülte JelenHallgat a távoli hegyen. Piramis-e a kőrakás?Figyel a szinkronicitás. Júliusi vihar utánPénz után liheg a profán. Télre vágyik az enyészet,Teóriát gyárt a végzet. Isten indulatból sem… Tovább »

Isten adta nyári Ének;Újra éled minden Élet. Lüktet a Mindenség dala,Betölt minket a dallama. Időn túlra száll a dalunk;Élünk,Halunk,Egyek vagyunk. Ami Élet, újra éled;Isten adta nyári Ének.... Tovább »

Jövőteremtő NyarakonMinden cselekvés – osztrakon. Ha az Életre szavazunk,Istenhez hűek maradunk. Ejthetjük a rossz lapokat;Az Élet mindig támogat. Jövőteremtő NyarakonSunyít konzerv jövő-flakon. Profán dogma sose éltet,Eldobjuk, ami nem Élet. Meddő, száraz verbalitásA Jövő alá árkot ás. Jövőteremtő NyarakonÜlünk kemény Jelen-bakon. Csökönyös Idő-paripákNyerítve húzzák az igát. Isten néz be az ablakonJövőteremtő Nyarakon.  ... Tovább »

Sok sárra jött megint a por,Izzik újra a vén akol. Felhőrongy-díszletek alattA Nyár újra erőre kap. A Nap halvány égen lebeg,A levegő újra meleg. Sok sárra jött megint a por,Isten Jövő-házat vakol.... Tovább »

Két nagy nyári vihar közöttAz Ég szürkébe öltözött. Távol a ködös horizontMögött az isten asztalt bont. Remény-morzsákat adogatNekünk a Szabad Akarat. Két nagy nyári vihar közöttA világ – szürke körözött. Utópia-művirágokHoznának mákonyos álmot. Szakad orákulum-füzet,Józan ész olt dogma-tüzet. Két nagy nyári vihar közöttMúlt s Jövő egybe költözött. Jelen falán a szél átlát,Profán rázza a Múlt… Tovább »

Verőfényes nyári napok;Jókedv egén vén Nap ragyog. Izzik súlyos hőség-kerék,Kékbe szürkül a messzeség. Mindenütt harsány zöld tombol,Kívül-belül vágy dorombol. Jövő Jelennel andalog;Verőfényes nyári napok.... Tovább »