Pete László Miklós versei

Tél uralja még a jelent, Február; Mégis, mégis Egyszer úgyis Jön A Nyár.   Lehet, hogy a jelen íze Keserű, Mégis, mégis Egyszer itt is Lesz Derű.   Talán mégis kiderül, hogy Élni jó, Tán nemcsak frázisból áll Az Unió.   Talán a világ mégiscsak Mendegél, Nem vagyunk jobbak-rosszabbak Senkinél.   Talán nem tart örökre… Tovább »

Lábam ólomnehéz, A hátam hasogat; Isten se lehet nálam Boldogabb.   Udvar közepén hatalmas halom fa; Elsétált fedett, takaros Halomba.   Már télre vár a tűzifahalom; Minden siker – temérdek Fájdalom.   Udvar sarkában korhadt, régi rönkök, Helyükön Csigák, Giliszták, Göröngyök.   Szépséget csupán  A Munka teremt; A fájdalom jutalma most A Rend.   Közös… Tovább »

Esős nyári napokon Duzzog nyaraló rokon.   Felhőzuhany-vízlepel; Kánikula szünetel.   Csordogál sok új patak, A lombok sóhajtanak.   Esős nyári napokon Fut a toll a papíron.   Frissesség, csöndes eső, Igazi író-idő.   Csendes eső szemereg, Kedv és remény enyeleg.   Esős nyári napokon Lét zenéje monoton.   Botorkálnak vén szelek, Az Idő is… Tovább »

Csak az a nap jöjjön egyszer el, Amikor Csupán dolgozni kell. Legyen tavasz, Vagy ködös, vén november, Munka gyümölcsét élvezné az ember, S ne volna rettegés, Hogy a pénz kevés, Se fenyegető áremelkedés.   Csak az a nap jöjjön egyszer el, Amikor Csupán dolgozni kell. Legyen zengő május, Vagy február, Az ember békés, szép munkába… Tovább »

Amíg élünk Akad munka, Nem süt a pénz a hasunkra.   Finomkodjon, ami kérges, Panaszkodjon, aki pénzes.   Vágyat, Létet napfény éltet; Amíg élünk, legyen Élet.   Amíg élünk, Élet legyen; Napfény csillogjon a hegyen.   Aki ember: Alkot, Nevel; Múltat Jövő felé terel.   Aki művész: Ember marad; Vissza nem vesz, Mindig csak Ad…. Tovább »