Lábam ólomnehéz,
A hátam hasogat;
Isten se lehet nálam
Boldogabb.
Udvar közepén hatalmas halom fa;
Elsétált fedett, takaros
Halomba.
Már télre vár a tűzifahalom;
Minden siker – temérdek
Fájdalom.
Udvar sarkában korhadt, régi rönkök,
Helyükön
Csigák,
Giliszták,
Göröngyök.
Szépséget csupán
A Munka teremt;
A fájdalom jutalma most
A Rend.
Közös munka nászán
Öröm fogan;
Nézünk fáradtan,
S nagyon boldogan.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: