Pete László Miklós versei

  Világvégi éjszakában Térdel a Múlt egymagában,   Vállán hosszú, kopott kabát; A Jelenért suttog imát.   Vén doktrína-kísértetek Sötét ködben örvénylenek.   Megbomlott a “fent” és a “lent”, Bőg a profán, Hallgat a Szent.   Térdel a Múlt egymagában; Világvégi éjszakában.... Tovább »

  A hajdani jégkorszakok Árnya múlt-kapuban kopog.   A szörny csak látszólag hátrál, Régen új jég-jövőre vár.   A Múlt jégkorszakot okád, Még nem is sejtjük az okát…   Milankovics- teória? Pár tonna borsó a falra…   A hajdani jégkorszakok Éhes gyomra újra korog.   Miféle törvényszerűség Kulcsolja álszent tenyerét?   Vagy talán a véletlenek… Tovább »

  Atlantisz bennünk él régen, Valahol lent, Nagyon mélyen…   Fentről folyton feledtetve… Alulról mégsem feledve.   Alvad a messzi Múlt vére, Volt a Földön világvége…   Atlantisz bennünk él régen; Csillag egy mitikus Égen…   Be van a lelkünkbe égve, S mint Reményt, őrizzük félbe….   Tudjuk ott  Lent, Nagyon mélyen, Hogy a Múlt… Tovább »

Ebbe a mai világba  Pürrhosz király Beleillene; A globális térben  Fennen lobog A néhai szelleme.   Fölösleges törekvések, Meddő célok Bendője korog; A látszólagos kedvesség Pajzsa mögül Vadul vicsorog.   A globális Világ-hübrisz Célba sose ér, De miatta Patakokban Ömlik majd A vér…   Globál-pénznek emberélet Nem számít sose… Ebbe a mai világba  Pürrhosz király… Tovább »

Kárpát-medence-Őshazánk; Nyelvi Anyánk – Népi Apánk…   Itt élt a nyelvünk elődje, Itt született minden őse.   Őskor óta örök szállás, Hosszú-hosszú néppé válás…   Némán és forrásszegényen, Neves népek hátterében,   Ókor bíbor sötétjében Itt éltünk már nagyon régen…   Kárpát-medence-Őshazánk; Nyelvi Anyánk – Népi Apánk…   Talán tanyákon rejtőzve Rejtőzködött nyelvünk őse,  … Tovább »

 (Lírai töprengés a Teremtés valódi mibenlétéről)   A néhai Magyar Költő Ádvent idején Lélek-hajójának színes, Puha rejtekén Hálát adott a Költészetért, Hálát adott a Szerelemért, Hálát adott egy szent, csodás Egyetlen napért…   Látta, Ahogy száguldanak Bádog skatulyák, Hallotta, hogy  Jajonganak Ezüst furulyák, Érezte, hogy újra indul Valahol A krák, Hogy éjjel a Holdat ugatják… Tovább »

A Múlt hullámverésében Mindig akad vesztett Éden.   Ahogy szaladnak az évek, Porba omlanak a révek,   Pillanatok köddé mállnak, S emelkednek az új gátak.   A Múlt hullámverésében Mindig varázsszó a “régen”.   Öregedő Pillanatok Emléke ma is tüzet fog,   És a régi fényképeken Boldogság-patina terem.   A Múlt hullámverésében Így lesz az… Tovább »

Csatahajó – temetőben, Tengerfenék mély ölében.   Darabjai szerteszéjjel Nyugszanak az örök éjben.   Egykor maga volt az erő, Most – katonai temető…   Csatahajó – temetőben, Óceán hideg vizében.   Egykor úszott a víz felett, Sűrű füstöt eregetett.   Ágyúi tüzet okádtak, Aztán a pokolra szálltak.   Csatahajó – temetőben; Közönyös algamezőben.   Amíg… Tovább »

Atlantisz emlékezete A lelkünkbe van ültetve.   Átragyog az Időn, ködön, Mohaként tapad a kövön.   Létét ezer nyom mutatja, Csupán a profán tagadja.   Vastag, néma idő-kéreg, Alatta csillog a Lélek…   Isten örökös követe Atlantisz emlékezete.... Tovább »

(A holt Hektór szózata az élő Akhilleuszhoz)   Követni fogsz hamarosan A halálba, mürmidón, Holtan heversz nemsokára Trója alatt valahol.   Gyalázhatod a tetemem, Te dühöngő ostoba, Isten-támogatás nélkül, Le nem győzhetnél soha!   Nem mindegy, hogy köpenyen, vagy Becsületen lesz redő, Hullagyalázó vagy te is, Mint az összes túlerő.   Istennő, pénz, meg túlerő… Tovább »