Pete László Miklós versei

 (Zrínyi Miklós halálának évfordulóján)   Zrínyi Miklós, Költő és hadvezér… Gyásznótát zeng A novemberi szél.   Harangszó a novemberi ködben, Ágyú dörren, Búsan kondul az ég, Mindent belep A feketeség…   Komoran szürkéllenek az egek… Gyász-esőt könnyeznek a fellegek…   Harangszó a novemberi ködben… Marad a könny, A Múlt tovaröppen, És úgy vigyázz ránk  A… Tovább »

A néhai Tutanhamon Élt egy ősi idő-ágon.   Amarna-korból kifelé, Újabb Ámon-végzet felé…   Nofretete kicsi fia Korán hanyatlott a sírba.   A néhai Tuhanhamon Lovagol média-háton.   Egyiptom médiasztárja, Az egész világ csodálja.   Állítólagos átkai  Hírét bőgi modern gagyi.   A néhai Tutanhamon, – Korábban még Tutanhaton –   Apja örökébe lépve, Majd… Tovább »

Trója vén citadellája Hektórt már hiába várja…   Kikötőben ezer hajó; Árnyékban pihen a faló.   Régmúlt korok szürke ege; Lábjegyzetnél több a rege…   Mindig odaát a lényeg; Holt hősök örökké élnek.   Mindig végtelen a pálya; Trója vén citadellája.... Tovább »

Egy politikus, aki írni tud… Fehér holló… Szárnyal a humora, S a látszólagos könnyedség dacára Nincs egyetlen felesleges sora.   Célja, Ideálja, Bűnbakja, Mentora: Britannia…   Brit érzelem lépdel Brit grádicson, Brit könnyelműség  Brit sarkon oson, A fantázia brit kertben kereng, Mennyire más világ, mint a mienk…   Winston Churchill… Brit derű, Brit ború… “Yes,… Tovább »

Markáns alakját sűrű köd takarja. A rárakódott pletyka-rétegek Véső számára is nagyon kemények, De mégis él alattuk a Király, Ezer jel mutatja, hogy Ránk figyel, És ha kérdezzük, Magyarul felel.   Megtették Gácsnak, Germánnak, Töröknek, Elsárgult dogma-levelek zörögnek Az Emlékének lombjai alatt, Tiltják, Tagadják, De – miénk maradt.   Lebeg Múltunk ezüst tavának kék egén,… Tovább »

Minden Jövő újjáépül; Minden Múlt halálra szépül.   A Múlt csupa Emlékezet; Isten országába vezet.   A Jövő csupa Akarat; Velünk csak  Jelen marad.   Minden modern Múlttá vénül; Minden Jövő újjáépül.... Tovább »

Zrínyi Miklós és a vadkan Nem, játszottak egy csapatban.   Még mindig Múltunkat rágja A gyilkosok hazugsága.   Virtuális vadkan topog; Őrzik tudós dolgozatok.   Zrínyi Miklós és a vadkan Egybenőtt a köztudatban.   A vadkan, a véd köd-evő Tankönyvekből röfög elő,   Történelmet sárrá turkál, Felelősséget felzabál…   Zrínyi Miklós és a vadkan; Mára… Tovább »

Néhai Karok és Rendek Éltek egészen más rendet…   Ólomsúlyú idők jártak, Bátrabbak voltak a bátrak.   A pártok meg lobbik helyett Volt valódi képviselet.   Néhai Karok és Rendek Nem hiába üléseztek.   Bécsi télben, Oszmán nyárban, Csonka, pusztuló országban   Csökevényes államiság… Tán rajtuk múlt a Magyarság…   Néhai Karok és Rendek A… Tovább »

A néhai Huszár Péter Lovagol az égi réten.   Nagy a tekintélye Neki, Ellenség is süvegeli.   Túlerő-héroszok nézik, Még halálában is félik.   A néhai Huszár Péter Nem alkudott szépszerével.   A huszárság mintaképe, Csupa virtus az emléke.   A Magyarok Istenének Egyik legjobb katonája…   A néhai Huszár Péter Valamikor nagyon régen…  … Tovább »

Nagy mohácsi hekatomba… Oda hurcolták halomba Az elesett magyarokat..   Élőnek feje vétetett, A halott eltemettetett… Százötven éves éjszaka Jött akkor a magyarokra.   Három részre szétszakadva, Állandóan fogyatkozva…   Nagy mohácsi hekatomba… Hatalomból –  Siralomba…   Középkori Magyarország Auráját széjjelszórták   Szentségeit eltiporták, Múltját is elbitorolták…   Nagy mohácsi hekatomba… Magyar világ dőlt ott… Tovább »