Pete László Miklós versei

  Szkítaságos Idő-honban Ős Eredet – még talonban.   Tovatűnő évezredek Árnyéka rátelepedett,   Az útjelzők rég elkoptak, A szavak megcsavarodtak.   Szkítaságos Idő-honban A Jelen mégis otthon van.   Az érzelmek és a jelek Mindig tévedhetetlenek.   Romos évezredek felett Fogunk a Múltunkkal kezet.   Szkítaságos Idő-honban Az Emlékezet megtorpan.   Szkíták, pannonok, szarmaták;… Tovább »

  Hun kopog a Múlt ajtaján, Bebocsátjuk végre talán?   Lélektelen elméletek Tagadták, amíg lehetett.   Egy ideje retirálnak, Új múltakat retusálnak.   Hun kopog a Múlt ajtaján; Igazságot keres csupán.   Még mindig a hazugságok Irányítják a világot.   Hogyha a Múlt sínre kerül, Tán a Jövő is felderül.   Hun kopog a Múlt… Tovább »

  Vadságból a barbárságba… Kúszik a doktrína járda,   Az elmélet-mozgólépcső, S – papírrá lesz, ami élő…   Őserdőből – pusztaságba… Vadságból a barbárságba…   Valamikor, Nagyon régen… Másképpen történt egészen…   Vadságból a barbárságba, Ködszürke tézis-világba.   Jelen ideológiák Szabják át a históriát.   Bolondgomba ül a tálba… Vadságból a barbárságba…   Valamikor, Nagyon… Tovább »

  Jégkorszakok emléktára Ráfér a Föld homlokára.   Hómezővé vált a berek, Jéggé dermedtek a hegyek,   S a hallgatag világ felett Fehér halál terpeszkedett.   Jégkorszakok emléktára Felvésve idő-táblára…   A nyár szele volt a bóra, S a Föld – Isten hógolyója…   Egész évben csak december… Akkor született az Ember…   Jégkorszakok emléktára;… Tovább »

  Szikambria, mondák hona, Vajon létezett valaha?   Mint fürge hal a habokban, Bujdosik évszázadokban,   Itt feljön, ott bukik alá, S eltűnik – ki tudja, hová…   A legendás Szikambria Merre lehetett valaha?   Kik voltak a szikamberek? Miféle rejtélyes sereg?   Gallia? Vagy Pannónia? Merre volt e nép otthona?   Szikambria, Szikambria… Hol… Tovább »

  Csodát tett csodátlan korban; Egyén volt – a sablon-sorban.   Őstörténetünk… Valami Nem passzol… Jól érezte László Gyula Professzor…   Tízéves se voltam, amikor Az első könyve kezembe került… Vékony volt, De hetekig le se tettem; “Hunor és Magyar nyomába” eredtem…   Nem képzelte, hogy az olvasó mafla, Nem volt benne akadémikus blabla, Csak… Tovább »

  Hunor és Magyar egykoron; Távoli mítosz-partokon   Szert tevének férfi-övre, Pattannak felnőtt-nyeregbe.   Szarvas jön Jövő képben, Űzik Idő erdejében.   Hunor és Magyar egykoron Idő-rengetegben oson.   Gonosz, tüskés szkepszis-ágak; Hunor és Magyar szétválnak.   A csalóka Történelem Mélyebb, mint minden sírverem.   Hunor és Magyar egykoron Tudták, honnan ered a Nyom,  … Tovább »

  Kotkotkotkotkotkodács, Történelmi záptojás!   Urál mentén, Jégkorszakban, Örökös dermesztő fagyban, Csikorgató jeges télben Ott születtünk meg – A jégen…   Hej, uráli nyelvcsalád, Jég volt a keresztapád!   (Tisztelt Akadémia, Nincs itt valami hiba?)   Kotkotkotkotkotkodács, Történelmi záptojás!   A magyar nyelv messziről jött, Vándorutakon törődött, Mindössze hét törzs cipelte Be a Kárpát-medencébe.. Az,… Tovább »

  A szabványosított történelem Mindig csak múltba vetített jelen.   “Logikus” összefüggés-halmazok Mögött jelen doktrína acsarog.   Múlt-olvasatunk jelen dühét szítja, S a Múltat egyre mélyebb köd borítja.   Dogma-tömkeleg mind jobban szorongat, Egyre kevésbé értjük önmagunkat.   Jövő útjába ásott mély verem A szabványosított történelem.  ... Tovább »

  Néhai vörös csillagok Meddő emléke kavarog.   Égi felség stilizálva, Rossz jelképpé degradálva   Zászlón, Sapkán, Épületen Megjelent, ha kellett, ha nem.   Néhai vörös csillagok; A Múlt éhes gyomra korog…   Világforradalmi dogmák Már önmagukat siratják,   De új “eszme” akad máris; A sátán ma – liberális.   Néhai vörös csillagok Műanyag mítosza… Tovább »