Pete László Miklós versei

  Szkítaságos Idő-honban Ős Eredet – még talonban.   Tovatűnő évezredek Árnyéka rátelepedett,   Az útjelzők rég elkoptak, A szavak megcsavarodtak.   Szkítaságos Idő-honban A Jelen mégis otthon van.   Az érzelmek és a jelek Mindig tévedhetetlenek.   Romos évezredek felett Fogunk a Múltunkkal kezet.   Szkítaságos Idő-honban Az Emlékezet megtorpan.   Szkíták, pannonok, szarmaták;… Tovább »

  Idő-parti pillanatok; Perc csillámlik, Óra csorog.   Minden kanyar külön világ; Mind azt hiszi, hogy van tovább,   De a folyam sziklába mar, S már hasad az újabb kanyar.   Idő-parti pillanatok; A friss múlt hiába zokog.   Idő-örökotthonokat Legfeljebb régész tapogat.   Lombjukat vesztett erkölcsök Ágait gyűjti a hörcsög.   Idő-parti pillanatok; A… Tovább »

  Lélekkereszt… A Mindenség Szívében, Világít Végtelen nagy semmi-éjben.. Entrópiát repeszt… Lélekkereszt…   A kereszt ősrégi, Titokzatos jelkép, A világnak minden táján viselték, Az Időt az emberrel együtt rótta, Itt van velünk Az ősi vadásztörzsek óta.   Jelent Világot, Csillagot, Napot; Jelent Időt, Végtelent, Meg teret… A világot, S benne Az Életet.   Profán világban,… Tovább »

  Idő-parti Tavasz-öböl; Anyag a Szellemmel pöröl.   Atlantisz műkörmösök Hangos nyelve fürgén pörög,   S Bizáncból jött szerzetesek Dicsérik a görögtüzet.   Idő-parti Tavasz-öböl; Téves jóslat jövőt pörköl,   S Múltakból jött sokadalom Hullámzik egy széles falon.   Virágzik sok korhadt faág, Elpihennek régi viták.   Idő-parti Tavasz-öböl; Ablakban Isten könyököl.   Ünneplőben a… Tovább »

  Jégkorszakok emléktára Ráfér a Föld homlokára.   Hómezővé vált a berek, Jéggé dermedtek a hegyek,   S a hallgatag világ felett Fehér halál terpeszkedett.   Jégkorszakok emléktára Felvésve idő-táblára…   A nyár szele volt a bóra, S a Föld – Isten hógolyója…   Egész évben csak december… Akkor született az Ember…   Jégkorszakok emléktára;… Tovább »

  Szikambria, mondák hona, Vajon létezett valaha?   Mint fürge hal a habokban, Bujdosik évszázadokban,   Itt feljön, ott bukik alá, S eltűnik – ki tudja, hová…   A legendás Szikambria Merre lehetett valaha?   Kik voltak a szikamberek? Miféle rejtélyes sereg?   Gallia? Vagy Pannónia? Merre volt e nép otthona?   Szikambria, Szikambria… Hol… Tovább »

  Hunor és Magyar egykoron; Távoli mítosz-partokon   Szert tevének férfi-övre, Pattannak felnőtt-nyeregbe.   Szarvas jön Jövő képben, Űzik Idő erdejében.   Hunor és Magyar egykoron Idő-rengetegben oson.   Gonosz, tüskés szkepszis-ágak; Hunor és Magyar szétválnak.   A csalóka Történelem Mélyebb, mint minden sírverem.   Hunor és Magyar egykoron Tudták, honnan ered a Nyom,  … Tovább »

  Csillagok égi ösvényén Csatangol a Hajdan, Messze jár, bár megígérte: Segít majd a bajban.   Némelyik vén stációnál Szellemvarjú károg, Időközben kihunytak a  Régi állomások.   Csillagok vén országútja Apró pontba férne, Még sokáig világít a Kihűlt Napok fénye.   Csillagok égi ösvényén Vén bolyongó Lelkek; Nyugtalanok, a Kérdésre Sohasem feleltek.   Doktrínákat tákolgattak… Tovább »

  Isten díszletraktárában Sok leszerepelt világ van.   A hajdani teremtések Zöme sötét régmúlt-fészek.   A végzet patkány képében Tanyázik egy odvas résben.   Isten díszletraktárában Fekszik a halál – nyugágyban.   Hamvába holt kísértések Polcai plafonig érnek.   Tökkelütött világvégék Várják az enyészet végét.   Ateizmus áll magában Isten díszletraktárában…  ... Tovább »

  Terepasztal-hadvezérek; Csupa játék, Semmi érdek.   Nincs katasztrófa, Nincs ború, Játék csupán a háború.   Itt az elesett katona Csakhamar feltámad újra.   Terepasztal-hadvezérek; Nem a vérfürdő a lényeg.   Mind a kezük ügyében van, Ami szép a háborúban.   Gonosz lövészárok-tájék Az asztalon csupán játék.   Terepasztal-hadvezérek; Mind hősi, gyermeteg lélek.   Ragyogó… Tovább »