Pete László Miklós versei

  Trianoni Európa – Minket darabolt apróba…   Vén kastélyban kurta kapar, Bízzon benne, aki akar.   Most is akad perverz ötlet; Most se tudnak rólunk többet.   Herélt álmok koporsója; Trianoni Európa…  ... Tovább »

  Griffes-indás régi népek Lassan magyarokká érnek.   Szlávosító jelszavakat Az Idő csöndben letagad.   Foszladozó dogma-falak Mögött halvány körvonalak…   Nagy túlélők ám a Tények… Griffes-indás régi népek…  ... Tovább »

  Csodaszarvas földön-égen, Visszapillant, ahogy régen.   Minden jó döntés feloldoz; Legyünk hűek önmagunkhoz.   Akkor is, ha örök jussát  Követeli a gyávaság.   Homályosak a Kezdetek; Szürke égből könny csepereg.   Itt, a Kárpát-medencében Keletkeztünk –  Nagyon régen…   Csodaszarvas földön-égen, A Múlt sötét erdejében.   A Bátorság Reményt hordoz Legyünk hűek önmagunkhoz.  … Tovább »

  Szkítaságos Idő-honban Ős Eredet – még talonban.   Tovatűnő évezredek Árnyéka rátelepedett,   Az útjelzők rég elkoptak, A szavak megcsavarodtak.   Szkítaságos Idő-honban A Jelen mégis otthon van.   Az érzelmek és a jelek Mindig tévedhetetlenek.   Romos évezredek felett Fogunk a Múltunkkal kezet.   Szkítaságos Idő-honban Az Emlékezet megtorpan.   Szkíták, pannonok, szarmaták;… Tovább »

  Aki a Magyar Népünket  Utálja, Az ne vágyjon  Budapesten Kormányra. Dédelgesse, Simogassa Doktrínáit Ahogyan csak akarja, Jövendőnket Egyenszínű Rút masszává Ne marja.   Aki a Magyar Népünket Gyűlöli, Hiába is hazudozik, Nem fogunk hinni neki. Csak egyszer volt kutyavásár, Még egyszer  Nem lesz  Budán, Nem kell újabb  Bolsevizmus Sztálin, Rákosi Után.   Akinek a… Tovább »

  Hajdani Szent Márciusunk Meghitt, magyar fénye… Minden születő Tavaszban Újul az Emléke.   Hajdani Szent Márciusunk Lényegünket rejti, Amíg magyar él a Földön, Soha nem felejti.   Hajdani Szent Márciusunk Kikelettel éled, Bennünk is felpezsdül tőle A vér – meg az Élet.   Hajdani Szent Márciusunk, Fényes lelki másunk; Benne rejlik összetartó, Szent identitásunk…. Tovább »

  Csodát tett csodátlan korban; Egyén volt – a sablon-sorban.   Őstörténetünk… Valami Nem passzol… Jól érezte László Gyula Professzor…   Tízéves se voltam, amikor Az első könyve kezembe került… Vékony volt, De hetekig le se tettem; “Hunor és Magyar nyomába” eredtem…   Nem képzelte, hogy az olvasó mafla, Nem volt benne akadémikus blabla, Csak… Tovább »

  Hunor és Magyar egykoron; Távoli mítosz-partokon   Szert tevének férfi-övre, Pattannak felnőtt-nyeregbe.   Szarvas jön Jövő képben, Űzik Idő erdejében.   Hunor és Magyar egykoron Idő-rengetegben oson.   Gonosz, tüskés szkepszis-ágak; Hunor és Magyar szétválnak.   A csalóka Történelem Mélyebb, mint minden sírverem.   Hunor és Magyar egykoron Tudták, honnan ered a Nyom,  … Tovább »

  Kotkotkotkotkotkodács, Történelmi záptojás!   Urál mentén, Jégkorszakban, Örökös dermesztő fagyban, Csikorgató jeges télben Ott születtünk meg – A jégen…   Hej, uráli nyelvcsalád, Jég volt a keresztapád!   (Tisztelt Akadémia, Nincs itt valami hiba?)   Kotkotkotkotkotkodács, Történelmi záptojás!   A magyar nyelv messziről jött, Vándorutakon törődött, Mindössze hét törzs cipelte Be a Kárpát-medencébe.. Az,… Tovább »

  Magyar Kultúra Napja van, Vén borongós január, Volt itt már orosz megszálló, Török, Habsburg, meg tatár.   Bennünk a magyar Hagyomány Energiája remeg, Körülöttünk ülnek régi, Meg új ellendrukkerek.   Jöttünk – vagy mindig mi voltunk Az őslakók valaha; Régen elhalkult bennük már Az Eredetek Dala.   Magyar Kultúra Napja van, Fájdalmasan zúg a… Tovább »