Pete László Miklós versei

Világvégi erdőszélen,Kitalált múlt ül kevélyen. Nem is élő, és nem is holt;Nem is múlik, mert – sosem volt. Ahol homályosul a Kép;A valóság helyébe lép. Világvégi erdőszélenDicsőnek tűnik a szégyen. Indogermán kultúrfölényGrasszál sosem volt tó jegén. Ködfegyveres übermenschekSüketnéma hada hemzseg. Világvégi erdőszélenDák-román műanyag éden… Dogma valóságot gyalul;Traianus románul tanul… Lopott múltak lesnek félre;Vágynak mítosz-felnőttlétre… Világvégi… Tovább »

Vén torony a világ végén,Október ködös vidékén. Távolabb vészjósló moraj;Nevelkedik az ifjú baj. Önveszélyes dogma-seregRombol Családot és Hitet. Vén torony a világ végén;Gondolat borotva élén. Recseg-ropog Múlt-heverő;Nyüzsög az örök túlerő… Kígyó cikázik az éjben;Múlt is,Jövő isVeszélyben… Vén torony a világ végén;Terek mélyén,Idők mélyén… Ugyanaz a gát: rossz kopott,Amin Atlantisz elbukott. Lélek nélküli ráció?Halott civilizáció… Vén… Tovább »

Október köpönyegébenSápadt Hold dereng az égen. Bánattá érik a harag,Fáradtak a Múlt-madarak. Jövő-álom húrja rezeg,Hullanak a falevelek. A Kezdetet őrzik a fák,Döntés előtt áll a világ. Válaszúton – ahogy régen;Október köpönyegében.... Tovább »

Eltolódtak az évszakok,Itt még kánikula ragyog. A hivatal Őszt vezekel,De a hőség nem szalad el. Csak egy-egy esőcsepp jelzi,Hogy a Nyár magát meneszti. Eltolódtak az évszakok;Tavasz és Ősz csontra fogyott. Átmenet manapság nem jár;Hirtelen hal majd meg a Nyár. Őszi előérzet kopog;Eltolódtak az évszakok.... Tovább »

Nyárutó verőfényébenMinden sokkal szebb, mint régen. Szép szerelmes PillanatokAlatt az Idő nem sajog. Verőfényt hagyva emlékülA Nyarunk búcsúzni készül. Nyárutó verőfényébenNapsugár sok szép emléken. Remények gyűlnek rakásra,Nyár végi nagy számadásra. Minden sokkal szebb, mint régen;Nyárutó verőfényében.... Tovább »

  Létünk,HazánkSzimbóluma:A FelségesSzentKorona. Őrizték komor századok;Eredete: örök titok. Elásták, el is rabolták,Szenvedett – ahogy az ország. Magyarország koronája –A világon nincsen párja. Tán akadnak gazdagabbak –De jóval fiatalabbak. Másutt tán több a drágakő,S nulla a mágikus erő. MagyarokSzentKoronája…Egyszer került a királyra… Másutt?Ahogy meghalt – “Éljen!”Egy perc sem telt király nélkül…Nálunk nem lehetett király senki fia,Amíg… Tovább »

Mai marsi hétköznapok;Homokba fúlt Lét csikorog. Vörös porsíkságok felettGyásznótát fütyül a hideg. Liberális entrópiaSzáll az Élet poraira. Mai marsi hétköznapok;Végtelen árnya imbolyog. Arcok,Falak,Alakzatok;Messzi Múlt szelleme kopog. Halott sziklák?Romvárosok?Vajon mit rejt még a homok? Mai marsi hétköznapok;Vak nemhit-banda sompolyog. Vak tételek szele fütyül:“Nincsen élet rajtunk kívül.” “Véletlen szülte porszemek”..S a Lét?“Közömbös rengeteg”… Mai marsi hétköznapok;Világvégi por… Tovább »

Júliusi nagy melegbenSzellők hátán Remény lebben. Vén felhő a Múltról regél,Kételyeket üldöz a szél. Kacagó Nap kedvet őröl;A Nyár nem fél a Jövőtől. Júliusi nagy melegbenEl-elmélázik az ember… A Jövőnek meg kell érni,Aki lusta – szeret élni. Mindig jobban,Mindig szebben…Júliusi nagy melegben…... Tovább »

Sok gonosz bal-vélekedés;Jövőnk torkán borotvakés. Bőg a doktrína-fergeteg;Nem tudják, mit cselekszenek. Színültig a “mese” korsó,Minden tény: falra hányt borsó. Bal-végzetű bal-közhelyekHazudnak az iszlám helyett. Az iszlám nem “másik vallás”;Nem. Az iszlám – valami más… Nem csupán vallási norma,Hanem lét-és életforma. Nem a konszenzus felé fut,Minden mást elpusztít – ha tud. Bal kóvályog balsors elé;Világ-kalifátus felé…. Tovább »

Sors bona nihil aliud;A Lélek alkudni nem tud. Nem alkuvó Jelen fogadBékülékeny tegnapokat. A mindenkori túlerőAzt hiszi, övé a Jövő. Sors bona nihil aliud;Csak félig él, aki elfut… A Jövendő – forró katlan;Aki szeret – halhatatlan. A settenkedő transzhumánNem üti a Jövőt kupán. Sos bona nihil aliud;Amilyet érdemlünk, az jut. Fenyegethet a pénz sírva,A Jövendő… Tovább »